Tanulási zavarok, tanulási nehézségek bármelyik kisgyermeknél előfordulhatnak. Kezelhető dologról van szó, de nagyon fontos, hogy a szülők és a gyermek pedagógusai együttműködjenek egymással. De vajon mik pontosan a tanulási zavarok? Hogyan vehetjük ezeket észre, és mit tehetünk a gyermekünk érdekében? Havaldáné Meyer Emilia, a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szigetszentmiklósi Tagintézményének vezetője segített eligazodni a témában.
A szakértő
Havaldáné Meyer Emilia
a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szigetszentmiklósi Tagintézményének vezetője
Milyen tanulási zavarok léteznek?
Mielőtt a tanulási zavart értelmeznénk, talán érdemes egy kicsit más fogalmakat is megismerni. Azért tartom fontosnak, mert hasonló tüneteket, nehézségeket tapasztalhat a szülő, de súlyosságuk és miértjük más és más.
Amikor a pedagógiai szakszolgálatban megvizsgáljuk a gyerekeket, többnyire hasonló problémákat írnak le a pedagógusok, hasonlóak fogalmazódnak meg a szülői beszámolókban. Mik ezek? A gyermek különböző tantárgyakban megmutatkozó sikertelensége, a ráfordított energiája nem térül meg, nem jó jegyeket kap, pedig sokat tanul.
A vizsgálat alapján a szakembereknek kell eldönteni, hogy a probléma hátterében mi áll:
- Egyes esetekben a rossz eredmények mögött nincs semmi olyan tanulási nehézség, zavar, ami indokolná a gyengébb teljesítményt. Ezt okozhatja a motiválatlanság, ami a gyermekhez nem illő pedagógiai módszerekkel is „elérhető”, de a kamaszoknál akár enélkül is találkozhatunk vele. Emellett okozhatja szorongás, vagy a családban, osztályban végbemenő frusztráló, feldolgozásra váró terhek is. Ebben az esetben nem a tanulási képességekben van a gond, hanem a lelki élet rövidebb-hosszabb problémás szakasza hat ki a tanulási folyamatokra.
- Máskor tanulási nehézség (BTMn) áll a háttérben. Ezekben az esetekben a tanuló képességei megfelelőek (ez átlagos, vagy akár annál magasabb intellektust jelent), de egyes területeken mégsem tud osztálytársaival haladni, nehezebben, lassabban megy az ismeretelsajátítás. Ilyenkor egyéni fejlesztéssel és a pedagógus odafigyelésével szükséges segíteni a tanulót. Ha mindezeket a segítségeket megkapja a gyermek, és otthon a szülők is támogatják, megfelelő módon gyakorolnak vele, eredményei javulni fognak és behozhatja a lemaradást. Mindenképpen fontos az, hogy a tanulási nehézség nem maradandó állapot, a megfelelő segítség mellett nem lesz felnőtt korban tapasztalható tünete.
- Tanulási zavarról (ez megalapozza a sajátos nevelési igényt: SNI-t) akkor beszélünk, ha a tanuló képességei (szintén) megfelelőek (ez itt is átlagos, vagy akár annál magasabb intellektust jelent), de egyes területeken mégsem tud jól teljesíteni. Mi a különbség a tanulási nehézséghez képest? Az egyik különbség, hogy súlyosabb problémákat tapasztalunk, aminek megsegítéséhez már gyógypedagógiai szaktudás szükséges és a problémához illeszkedő, megtervezett fejlesztési program. Másik fontos különbség, hogy ez a probléma a leghatékonyabb fejlesztés mellett is maradványtüneteket hagyhat felnőtt korban is maga után. Például felnőtt korban is felcserél bizonyos betűket, továbbra is nagyon nagy nehézséget jelent egy szöveg elolvasása, de egy hangoskönyv megértése nem gond. A tanulási zavar megjelenhet az olvasás (diszlexia), az írás (diszgráfia) és a matematika (diszkalkulia) területén.
- Előfordulhat olyan eset, amikor az iskolai sikertelenség hátterében a gyengébb intellektus áll, és a gyermek iskolai teljesítménye ennek megfelelő, minden területen kicsit nehezebben halad, több segítségre szorul. Ilyenkor tanulási gyengeségről beszélhetünk. Ilyen esetben a hatékony korrepetálás, a minimum követelmény kijelölése és annak számonkérése a megfelelő segítség. Pályaválasztás során, egy hozzá közel álló szakma megtanulásával kiegyensúlyozott felnőtt válhat belőle.
Milyen okok állhatnak a tanulási zavarok hátterében?
A „mély diszlexia” hátterében specifikus neurológiai eltérés van, nem a gyenge képességek vagy a gyakorlatlanság okozza. Ezért csak speciális segítséggel fejleszthető. Az ilyen típusú tanulási zavarok száma nem olyan jelentős, és nem is növekedett az elmúlt időszakban. Valójában ezek a valódi tanulási zavarok, amelyeket a szakértői bizottságnál már a sajátos nevelési igényt is megalapozzák (SNI).
A „felszíni diszlexia” kialakulásában több befolyásoló környezeti tényező is szerepet kap. Ilyen családon belüli környezeti tényező például az, ha a kisgyermekkorban nem olvas a szülő a gyermekének, hanem ehelyett mesefilmeket mutat neki a televízióban, vagy bármilyen egyéb felületen. A mese felolvasása során olyan képességeket fejleszt a szülő, amelyek a későbbi tanulási folyamatban szükségesek lesznek (sorrendiség feldolgozása, elemzőképesség, képzetalkotás, nyelvi kifejezés).
Ezek az emberi gondolkodás fontos alkotó elemei, hiányukban az iskolai oktatás nem tud mire építeni. A fejlesztések során ezeket kell megalapozni, így megsegítése valamivel könnyebb rendszeres fejlesztéssel, mint az előző, neurológiai hátterű probléma esetén, de ezek is okozhatnak komoly nehézséget. Ezek a gyerekek az aktuális teljesítményüktől függően kerülhetnek tanulási nehézség (BTMn) vagy akár tanulási zavar (SNI) kategóriába.
Más tágabb, összetett környezeti tényező például az elmúlt időszakban bekövetkezett rengeteg változás, a digitális világ hatásai, melyek átalakították az életünket. Kulturális környezetünk átalakult, és ez a gyermekeink fejlődésében is megtapasztalható, sőt az idősebbekben is okoz változást. Felgyorsult az életünk, és megváltozott az információfeldolgozási módunk, hiszen televízió, telefon, DVD, számítógép, stb. nélkül már talán nem is működik család.
Ez befolyásolja idegrendszerünk fejlődését, így képességeink is alakulnak, változnak. Dr. Gyarmathy Éva, pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ és az SNI Tehetségeket Segítő Tanács megalapítója ezt a változást fogalmazza meg, és utal arra, hogy az oktatás kevéssé alakult, igazodott ehhez: „A tömeges diszlexia a gyerekek válasza a képességeiknek nem megfelelő oktatásra” (Forrás: Dr. Gyarmathy Éva: Diszlexia a digitális korszakban, Műszaki kiadó, Budapest, 2012, 15.o).
Milyen jellemzőik lehetnek a tanulási zavaroknak?
A tanulási zavaroknak és a tanulási nehézségnek is sokféle megjelenési formája van. A vizsgálati eszközeink már óvodás korban igyekeznek ezeket kiszűrni. Ezekben lefedjük az összes tanulási területet – pl. az irányok pontos megkülönböztetése, a sorrendiség érzékelése, a hallott ingerek megfelelő differenciálása, a számolás területén a számfogalom alakulása, egyszerű műveletek eszközökkel – szerepelnek. Persze a fejlődés nem egyenletes és főleg nem egyformán halad minden gyermeknél, így előfordulhat, hogy első osztályban még felcserél betűket, esetenként tükörírással dolgozik, de második osztályra már ezek nem jelennek meg a munkáiban.
Milyen viselkedésbeli eltérések figyelhetők meg a tanulási zavarral küzdő gyermekeknél?
Általában a tanulási zavar nem jár viselkedésbeli eltérésekkel. Ezek többnyire másodlagosan alakulhatnak ki. A nehézségek, a kudarc, az ehhez társuló (nem is annyira) esetleges reakciók (szidás, megszégyenítés, rossz értékelések, stb.) okozhatják. A gyerekek nagy motivációval kezdik az iskolát és valójában ennek a tudásvágynak kéne előre vinni őket felnőtt korukig.
Azonban az iskolában nehezen tejesítő gyerekeknél hamar elfogyhat a lelkesedés, hiszen a pozitív élmények, sikerek viszik, vinnék tovább őket. Az iskolai kudarcok frusztrálják a szülőket is, ami miatt lehet, hogy a gyermeknek, otthon is meg kell küzdenie ezekkel a csalódásokkal.
Hogyan veheti észre a szülő, ha a gyermekénél tanulási zavarok jelentkeznek?
Azt mondanám, hogyha óvodás korban szívesen rajzol, beszélget, „feladatozik” (és itt nem feladatlapok megoldását értem elsősorban, inkább társasokat, házimunkába való bekapcsolódást), és ezekben a tevékenységekben sikeres, magabiztos, később kevésbé lehetnek gondok. De tapasztalataim szerint sok családban ezek már kevéssé jelennek meg.
A gyermekek sokkal inkább a digitális eszközökkel „feladatoznak” és a szülők nemigen játszanak gyermekeikkel. Persze sok családban megteszik és ez nagyon jó. Az óvodapedagógusok vagy a tanárok véleménye jelenthet segítséget, hiszen ők hasonló korú gyerekekkel foglalkoznak, és a tevékenységek közben látják, ha valami nem az életkornak megfelelően halad. Néhány példa azért, a teljesség igénye nélkül:
Óvodás korban:
- nem szívesen rajzol
- nem tud megszámlálni, elszámlálni (legalább az életkora számkörében)
- irányokat téveszt
- nehezen jegyez meg dolgokat
- mozgása összerendezetlen, mindig elesik, nekimegy dolgoknak
- nehezen érti meg, amit mondanak neki
- a hallott mesét nem tudja visszamondani, elmesélni
- nehezen fejezi ki magát szóban, a saját adatait (név, cím, életkor stb.) nem tudja megjegyezni
- a napokat nem tudja felsorolni, nem tudja milyen nap, milyen évszak van
Iskolás korban a fentieken túl:
- b-d csere egy tipikus probléma, de ha csak ezt cseréli, azért az még nem tragédia, főleg nem első osztályban
- írása nehezen olvasható, vagy súlyos, visszatérő hibákat tartalmaz
- nagyon lassú a munkatempója, vagy épp túl gyors, kapkodó, felületes, emiatt sok hibát vét
- matematikából a tízes számkörön kívül nehezen számol, nem tud az osztályfoknak megfelelő számkörben tájékozódni
Hangsúlyozom, ezek csak ízelítők! Számos jele lehet a tanulási zavarnak, amit rövid idő alatt nem is lehet itt kifejteni.
Mit tehetünk a gyermek érdekében?
Minden esetben támogatóak legyünk. A gyermeknek épp elég nehéz dolga van az iskolában, ha nehezebben olvas, számol vagy ír. Ott is segítsük őt szülőként, a pedagógussal tartsuk a kapcsolatot, hogy minél kevesebb kudarc érje gyermekünket. Nagyon fontos, hogy hallgassunk a gyermek pedagógusára, ne érezzük támadásnak, ha jelzi, hogy valami nehezebben megy. Járjunk utána, milyen szintű a probléma: tanulási nehézség, vagy tanulási zavar, mert nem mindegy, hogyan segítünk.
Sok szülő megijed, ha a sajátos nevelési igény felmerül, de ez nem bélyeg, hanem segítség (hatékonyabb, célzottabb, több fejlesztés, későbbiekben esetlegesen tantárgyi vagy tantárgyrész alóli felmentés). A felsőoktatásban is részt vesznek – sikerrel – tanulási zavarral küzdő fiatalok. Ehhez kétségtelenül szükséges a szülő odafigyelése, érdekérvényesítése is, de szülőként ez a feladatunk.
Szülőnek lenni nem könnyű dolog, nagyon sok minden miatt aggódunk a gyermekeinkkel kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy felismerjük, a pedagógusok és a segítő szakemberek mindig a gyerekek érdekeit tartják szem előtt.