Mert nem ettől lesz jó ember
Gyakori ellenvetés az egykék ellen az is, hogy „így sosem tanulnak meg osztozkodni” a gyerekek, vagy hogy „nem szocializálódnak megfelelően”, de ezeket az állításokat semmilyen kutatás, felmérés nem támasztja alá. Saját példánkon sem látom semmi alapját. Az osztozkodás egyébként is életkorfüggő, de egyelőre nem lehet rá panasz, a szocializáció pedig nem a testvértől függ, hiszen egy gyerek nem csak akkor lát más gyereket, ha van testvére.
Nagyon sokszor olvasok olyan érveket a testvér mellett, hogy az elsőszülött ne unatkozzon és ne mindig a szülein lógjon, hanem a testvérével játsszon. Ez számomra – és szerintem a gyerekek számára is – sértő hozzáállás. A második és a sokadik gyermek is azért érkezzen, mert őt legalább annyira akarják a szülei, mint az elsőt.
Nem szabad őket konkrét céllal, már előre kitervelt életfeladattal és tulajdonságokkal várni, mert garantált, hogy ebből senki sem fog profitálni.
Olvass még a témában
Természetesen senkit sem akarok lebeszélni a folytatásról, a kistestvér(ek) vállalásáról, már csak azért sem, mert az említettek a mi saját, szubjektív nézőpontjaink. Nyilván mások számára mások a prioritások és további ellenérvek is felállíthatóak a sorban, mint pl. anyagi gondok, munkavállalási nehézségek, életkori adottságok, örökletes betegségek, stb. Azonban a gyermekvállalás egy olyan téma, amiről senkinek sem kellene – főleg nem félig-meddig ismeretlenül – véleményt nyilvánítania. Manapság sajnos még mindig ott tartunk, hogy a többség számára éppúgy elítélendő, ha egy párnak nincs gyereke, mintha négy csemetét vállal, és pont így vélekednek azokról, akik egyszerűen nem akarnak kistesót. És akkor még nem is beszéltünk arról, ha a „balszerencsés” családba nem egy fiú és egy lány érkezik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva…
