Mint ahogy mindenkinek, nekem is sok rokonom és ismerősöm hunyt el, mióta én a világon vagyok, ám, mióta felnőttem, anya és feleség lettem, nem csupán az élet dolgait látom másképp, hanem valami egészen érdekeset véltem felfedezni magamon, fizikálisan is megélem a gyászt.
Három hete halt meg az anyai nagymamám, aki rákos betegként stroke-ot kapott, és egy hónapnyi kórházi kezelést követően már soha nem jöhetett haza. Egy ideje fel volt már készülve a család a szörnyű pillanatra, amikor majd szólnak a kórházból, hogy ütött az óra. Mégis, amikor tényleg eljött az idő, és megcsörrent este fél 10-kor a telefon, melyben az orvos őszinte részvétét fejezte ki az elhunyt nagymamám miatt, valahogy úgy éreztem, én erre egyáltalán nem voltam felkészülve. Lelkileg összetörtem, nem találtam önmagam, csendes sírásba kezdtem. Aztán ahogy teltek-múltak a napok, már más fizikai tünetet is felfedezni véltem magamon, már, ami a gyászt illette.
A gyász és a test kapcsolata
A gyász olykor fizikális tünetekben és felfedezhető. Ahogyan elménk és lelkünk is reagál a tragikus eseményekre, úgy testünk is, – hogy a helyzet szarkasztikus mivoltával éljek – átvitt értelemben kifejezi részvétét. Mégpedig számos testi probléma megjelenésével. Olvass még a témában
Persze a sok tünet mindenkinél eltérő lehet, hiszen nincs két ugyanolyan ember a Földön. Van, aki egyáltalán nem érzi magán a testi tüneteket, melyek egy hozzátartozó halála után jelentkezhetnek. Nagy általánosságban azért elmondhatjuk, hogy mindenki megél valamilyen szintű testi gyászt is.
Jellemzőek ilyenkor a hullámzóan megjelenő enyhe rosszullétek, hányinger és rossz közérzet – függetlenül attól, hogy éppen gondoltunk-e a szerettünk halálára vagy sem. A hányinger pedig sokszor az étvágytalansággal párosul, ezért van az, hogy sokan az elengedés folyamatában nem éppen váratlan módon megszabadulnak jó néhány kilótól.
Az sem túl meglepő ilyenkor, ha az emberre pánikroham jön, mely a szokásos tünetekkel jár együtt. A légzés szaporább lesz, a szívverés felgyorsul, a gondolkodás nem tiszta, sőt, problémákba ütközik a hasznos és új gondolatok generálása.
Úgy érezhetjük, ilyenkor szinte megfulladunk, nem kapunk rendesen levegőt, olyan, mintha valaki ránehezedett volna a mellkasunkra, és nyomná a tüdőnket, légszomj alakulhat ki.
Sok kutatás foglalkozott már a gyász fizikai tünetegyüttesének vizsgálatával. A megkérdezettek jó része mindig beszámolt arról, hogy a szerettük halálát követően rettentően fáradtnak érzik magukat, egész nap szinte csak feküdnének és pihennének, végtagjaik mintha súlyos kövekként húznák le őket, és gyakran erőtlenek, kimerültek.
