3 gyakori tévhit az alkoholfogyasztásról – Érdemes beszélni róluk a száraz november alatt!

A száraz november, azaz egy teljes hónap alkoholfogyasztás nélkül mára széles körű mozgalommá nőtte ki magát. Nem csak a lassan népbetegséggé váló alkoholizmus problémájára hívja fel a figyelmet, de sokakat rádöbbent arra is, hogy akár észrevétlenül is mekkora szerepet kezdett el betölteni az ital az életükben. Ennek kapcsán éreztük fontosnak mi is, hogy beszéljünk néhány gyakori tévhitről.

„Egy pohár bor csak az egészségedre válik”

Gyakran lehet hallani, hogy a mértéktartó alkoholfogyasztás nem hogy káros, de még kimondottan egészséges is lehet. Az valóban igaz, hogy a minőségi italoknak, mint például a vörösbornak valóban vannak jótékony egészségügyi hatásai – segíti a vérképződést, sok benne az antioxidáns, stb. –, de az alkohol káros hatásait nem fogják kitörölni ezek a kedvező tulajdonságok.

Egy pohár vörösbor minden jó tulajdonságával együtt is megterheli például a májat és a vesét, arról nem is beszélve, hogy a gyakran hallott „mértéktartó ivás” kifejezés is becsapós, hiszen a „kis mennyiségű” alkohol mindenkinek mást jelent.

Mint az élet annyi területén, itt is mérlegelned kell az előnyöket és a hátrányokat, és bár nem állítjuk, hogy a 100%-os absztinencia az egyetlen egészséges alternatíva, azt sem jelenthetjük ki, hogy a minimális alkoholfogyasztás semmiféle egészségügyi kockázatot nem jelent.

Nem árt észben tartani azt sem, hogy az amerikai Addiction Research Foundation szerint egy férfi hetente maximum 120 gramm, egy nő 90 gramm alkoholt (ez nagyjából 3 korsó sör vagy fél liter bor) fogyaszthat el büntetlenül, de ebből egyszerre, egy alkalommal csak 30-40 grammot ihat meg, és az italfogyasztások között legalább 3 napnak el kell telnie, különben már egészségkárosító hatásról és – akár – alkoholizmusról beszélhetünk.

Az alkohol a szegényekre és az alacsony iskolai végzettségűekre jelent veszélyt

Nagyon sokan még mindig azt gondolják, hogy az alkoholisták a boltok alsó polcairól olcsó, műanyag flakonos italokat vásároló, alacsony iskolai végzettségű, sikertelen emberek. Pedig az addikció egy betegség, ami nem válogat – alkoholisták éppen úgy kerülnek ki a szegényebb társadalmi rétegek közül, mint akár a cégvezetők vagy a felső tízezer köréből.

Tény, hogy az alkoholisták – mivel egy idő után nem tudják elvégezni a munkájukat, kiveti őket magukból a társadalom és szenvedélyük is nagyon sokba kerül – idővel szinte biztosan lecsúsznak még akkor is, ha magasabb pozícióból indultak, de maga a szenvedélybetegség ennél jóval korábban elkezdődik. A diploma, a pénz vagy a társasági élet nem véd meg az alkoholizmustól, pusztán azért, mert valaki – még – sikeres életet él, ugyanúgy válhat az alkohol rabjává.

A sok ivás vezet az alkoholizmushoz

Részben igaz, de – ahogyan arról a mértékletes alkoholfogyasztás kapcsán már beszéltünk – elég nehéz meghatározni, hogy mi számít soknak. Ha valaki minden nap, kitartóan és nagy mennyiségben alkoholt iszik, akkor persze igen jók az esélyei annak, hogy idővel kialakul az alkoholfüggőség, de alkoholista lehet az is, aki még csak részegre sem szokta inni magát, és a környezete szemében esetleg csak kedélyes társasági ivónak tűnik.

Az alkoholizmus legfőbb mércéje ugyanis nem a mennyiség, hanem az, hogy valaki nem képes többé nemet mondani az alkoholra, azaz olyankor is iszik, amikor tudja, hogy nem szabadna, vagy akár nem is akar, de nem tud úrrá lenni a szenvedélye fölött.

Ezért is nagyon fontos, hogy az alkoholistáktól ne várjuk, hogy önálló akaratukból hagyjanak fel a függőséggel, mert bár tény, hogy elhatározás nélkül nem megy, az akaraterő nagyon sok esetben a betegség kialakulásakor már nem elegendő, mindenképpen orvosi segítségre van szükség a kezeléshez.