Mostanában mutációkról leginkább a koronavírus kapcsán hallani, pedig a saját génjeink is képesek rá, és teszik is gyakran az evolúció során. Másfél milliárd embernek például olyan génmutációja van, amelynek köszönhetően jobban bírják a hideget, és kevésbé fáznak.
Átlagosan ötből egy ember rendelkezik azzal a génmutációval, amely extra segítséget nyújt a hideg ellen abból a szempontból, hogy kevésbé érzékeli azt a szervezet problémának. Ebből következőleg ezek az emberek nem is fáznak annyira, mint azok, akiknél ez a génmutáció nem jelenik meg.
A svéd Karolinska Intézet kutatóinak American Journal of Human Genetics tudományos folyóiratban megjelent tanulmánya szerint a felelős az úgynevezett α-aktinin-3 nevű fehérje, amelynek hiánya segíthet a hideg könnyebb viselésében.
Ezeknek az embereknek ráadásul több, úgynevezett lassú összehúzódású izomrostjuk van. Ez az izomfajta sokkal ellenállóbb, energiatakarékosabb, és jobban tolerálja az alacsony hőmérsékletet, mint a gyors összehúzódású izomrost. A vázizomzatot alapvetően kétfajta izomrost alkotja: a vörös és a fehér, vagyis a lassú összehúzódású, illetve a gyors összehúzódású.
Előbbiek lassabban fáradnak ki, az α-aktinin-3 azonban csak a gyors összehúzódású izomrostokban található meg – már akinél, ugye. A fent említett genetikai mutáció következtében van, akinek még a fehér izomrostokban is hiányzik az α-aktinin-3. Ez nagyjából a teljes népesség húsz százalékát, ötből egy embert, vagyis durván másfél milliárd embert jelent.
Az evolúció a válasz
A szakértők szerint az ezért felelős génmutáció akkor kezdett elterjedni, amikor az emberek az afrikai melegebb területekről a hűvösebb európai régiókba vándoroltak. Nem nehéz kitalálni, mi volt az evolúciós motiváció a folyamat mögött.
Ahogy az afrikai melegből a hidegebb területekre vándoroltak az őseink, annál nagyobb szükségük volt azokra a génekre, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban bírják a hűvösebb időt is. Ez a mutáció előnyt jelenthetett az emberek számára a vándorlás során. Ezért hamar tovább öröklődött, és dominánsabb lett, mint amilyen Afrikában volt, hiszen ott nem volt rá szükség.
A Karolinska Intézet kutatói először bizonyították be az ok-okozati kapcsolatot az α-aktinin-3 fehérje jelenléte és a hidegérzékelés között. 42 felnőtt, egészséges férfinek kellett a kutatás során 14 Celsius-fokos vízben ülnie egészen addig, amíg szinte pontosan 35,5 fokosra nem hűlt a testük.