A gendersemleges nevelés mellett egyre több szülő teszi le a voksát, de sok bírálója is akad ennek a nevelési elvnek. A nemi sztereotípiákat divatjamúltnak gondoljuk, mégis vitás kérdésnek tűnik, hogy milyen játékot adjunk a gyerek kezébe.
A szocializáció ereje
Cordelia Fine neurológus-pszichológus könyvet írt a férfias és nőies tulajdonságok eredetéről. Állítja, hogy a szocializáció ereje már a születésünk előtt meghatározó, a klasszikusnak gondolt nőies és férfias jegyek nem kizárólag ösztönösen belénk kódoltak. Sokkal inkább a nevelés terel minket a nemünk szerinti elvárt viselkedési formulák felé.
Valóban megjelenik a külvilág részéről egyfajta elvárás, hogy milyen a nőies nő és a férfias férfi. Gyerekként finomabban bánnak egy kislánnyal, miközben a kisfiúktól erőt, határozottságot látnának. Ilyen szempontból a gendersemleges nevelésnek nehéz dolga van, hiszen még az erre elszánt szülőkben is ott munkál tudat alatt a nemi szerepekhez rögzült kép, amelytől nehéz szabadulni. A külvilág elvárásai mindenképpen eljutnak majd a gyerekhez, teljesen steril, sztereotípiáktól mentes környezetet nehéz teremteni.
Talán éppen ezért kár azon vitázni, mennyire előremutató vagy éppen káros gendersemlegesen nevelni.
A sztereotípiák lebontása sok szempontból hasznos, hiszen miért is fordulunk berögzült elvárásokkal egymás felé, miért erőltetjük a helyesnek vélt viselkedést, amikor nagyon különbözőek vagyunk? A nevelés értékét pedig nem az határozza meg, mennyire az elfogadottnak tartott nézőpontok mentén vagy éppen azokkal szembemenve más értékek szerint terelgeti a gyereket, hanem a szeretet, elfogadás, nyitottság mértéke a mérvadó. Ha ez utóbbiak adottak, teljesen mindegy, hogy babával vagy autóval akar játszani az a gyerek.