Gátlástalanság, orgiák és szex

Bizony az ókorban sem voltak prűdebbek vagy kevéssé kreatívak a nemi élet terén az emberek. Néhol kicsit más szokások voltak bevettek, de annyi biztos, hogy a szex legalább annyira volt akkor is a központban, mint manapság.

Az ókor közismert volt az orgiákról. Itt a testi élvezetek sorát vonultatták fel, kezdve az ételektől, az italokon át a szexig. Gyakori volt, hogy egy szobában szeretkeztek többen is, és közben folyamatosan cserélgették a partnereiket, ha úgy tartotta kedvük.
Ráadásul bevett szokás volt a nemeket is váltogatni, vagyis gyakran előfordult, hogy egy orgia során a résztvevőknek hetero- és homoszexuális élmény is szép számmal jutott.

Az ókorban jellemző volt, hogy a női szerepek erősen elkülönültek egymástól. A feleségüket tisztelték a férjek, és gondoskodtak azok tökéletes életéről, ellátásáról, valamint a házastársi kötelességeken sem eshetett csorba.
A feleségük mellett azonban általában hetérákat is tartottak, akik művelt, gyönyörű, és a szerelemben kifejezetten jártas nők voltak. A szerelem és a szenvedély nekik jutott, és mindent megtettek azért, hogy azt meg is őrizzék.

Míg a hetérák az urak és a polgárok, a gazdagabb és műveltebb emberek szeretői voltak, akik gyakran a társasági életben is részt vettek, mint érdekes és szórakoztató elemek, addig a pornék az utcai örömlányok voltak, vagyis azok, akik olcsón, megfelelő környezet biztosítása nélkül, nyilvános helyen kínáltak gyors örömöket.
Megbecsült társadalmi szerepről természetesen az ő esetükben szó sem volt. A pornék nevéből alakult ki a pornográfia szó. 

Gyakori volt, hogy egy férfinek női és férfiszeretői egyaránt voltak. A homoszexuális viszonyokat azonban nem hogy nem ítélték el, vagy tartották természetellenesnek, de kifejezetten magasabb rendűnek számított, mint a heteroszexuális viszony.
Általános volt, hogy a feleségtől a gyerekvállalást, a női szeretőtől a testi örömöket, a férfi szeretőktől azonban a barátságot, a megértést, a lelki intimitás is várták. 

Az ókorban bizony nem vetették meg az olyan fiatal fiúkkal való együttléteket sem, akiket ma kiskorúnak hívnánk. A megismerkedési folyamat általában úgy zajlott, hogy az idősebb férfiak elmentek megnézni a fiatal (és erősen alulöltözött) kamasz fiúkat, amint sportolnak.
Itt választották ki azt, akit alaposabban is meg szerettek volna ismerni, majd összebarátkoztak velük. Jellemző volt, hogy a kiválasztó nem csak a szeretője, de a mestere, mentora is lett a kiválasztottnak.

Az ókorban jellemző volt, hogy a nők nagyon fiatalon mentek férjhez, és a velük kapcsolatos elvárás a gyerekszülés és –nevelés, valamint a háztartás vezetése volt.
Azok a nők, akik ennél többre vágytak, előszeretettel látogattak el Leszbosz szigetére, hogy ott a nőktől kapható szerelmet megtalálják. Emellett több ábrázolás alapján is egyértelmű, hogy már az ókorban is használtak például vibrátort, amit bőrrel fedtek be és rendszerint olíva olajjal síkosítottak.

Egyértelmű, hogy a hűség fogalmát egészen máshogy kezelték, mint napjainkban. Elítélték azt a férfit, aki nem ad meg mindent a feleségének, de gyakran tartották rossznak, akár betegesnek is, ha egy férfi nem veszi igénybe más nők szolgáltatásait is.
Vagyis például a hetérákkal való együttlétet kifejezetten pártolandónak, már-már elvártnak tartották. Úgy vélekedtek, ezzel lesz teljes a férfi élete és szinte csak így képes hosszú távon elégedett, jó férj és családapa lenni.

A szenvedélyt fontos szolgáltatásnak tartották, ezért a nyilvánosházak egyáltalán nem számítottak elítélendő helynek. Ezt mutatja az is, hogy például a kb. 15 000 lakosú Pompejiben mintegy 40 nyilvánosház üzemelt.
Vagyis több mint manapság egy hasonló népességű városban a kisboltok száma. A nyilvánosházakat szeretkező párokat ábrázoló cégérrel hirdették, és gyakorlatilag minden igényt kielégítettek ezekben.

Az antik görögöknél Diogenész, a kor híres filozófusa és szónoka egy alkalommal azt szerette volna szemléltetni az őt hallgatók számára, hogy a szükségleteket azonnal ki kell elégíteni.
Mindennek szemléltetésére nem mást választott, mint azt, hogy magyarázat közben szeretkezett valakivel, hogy megmutassa, hogy ez milyen könnyen lehetséges. Mondanivalója egybevágott a kor szemléletével, vagyis az érzéki örömök maximális kihasználásával.

Szintén Diogenész odáig jutott érvelésében, hogy ha elődeik így gondolkoztak volna, akkor a trójai háború sem tör ki. A háborút kirobbantó oknak a szerelmet tartották, mivel Paris, aki szerelemre gyulladt a gyönyörű Helené iránt, nem tudta azonnal kielégíteni vágyait.
Vagyis ezzel az anyagi és tárgyi javakat erősen ellenző filozófus már több mint 2 000 éve kitalálta és megfogalmazta a „Szeretkezz, ne háborúzz!” elmélet ókori változatát.