Az ember életútjához hozzá tartozik bizonyos időközönként az értékelés. Ez azért szükséges, mert a körülöttünk lévő világ, a lehetőségeink folyamatosan változnak, és történnek olyan dolgok, melyek tervezett életutunktól eltérítenek. Van, amikor ez szerencsés véget ér, és van, amikor nem, azaz szenvedünk emiatt.
Mikor kell kérdéseket feltenni magunknak?
Vannak bizonyos történések melyek ugyan jó irányba sodornak bennünket, mégis ott van az erősen kódolt eredeti terv, melyhez makacsul vissza-visszanyúlunk. Ez, sok esetben, hátráltatja jelenlegi életünket, így nem tudjuk megélni annak pozitívumait.
Az is előfordul, hogy nem járunk az eredeti terv szerint jó úton, viszont képtelenek vagyunk ez ellen tenni –csak keringünk a probléma körül, mint egy helikopter. Ilyenkor szükség van kérdésekre, értékelésre, mert így lehetőség nyílik egy másik szemszögből megközelíteni a problémát.
A barátnők szerepe
Sokan – leginkább a férfiak – úgy gondolják, hogy a nők feleslegesen töltik az időt a barátnőikkel, csak szót szaporítanak, időt gyilkolnak. Ez az esetek nagy többségében nem igaz.
A nők egymás között meg szokták beszélni dolgaikat, ami lehetőséget ad arra, hogy egy problémakört több szemszögből láttassanak egymással. Ennek előnye, hogy nagyon jól ismerik egymás helyzetét, személyiségét, problémáit, így lehetőség van a legjobb, legszerencsésebb megoldás megtalálására.
Mely életkorban van feltétlenül szükség az értékelésre?
Ez az időszak körülbelül negyven éves kor körül jön el. Ekkorra már valószínűleg nagyobbak a gyerekek, kirepülnek. Ez az a kor, amikorra már eltelt annyi idő, hogy látunk egy életutat, melyet mi alakítottunk sikeresen vagy kevésbé sikeresen. Egyben ez az a kor, amikor még van idő, erő, energia az életút módosítására.
Amíg az ember gyerekei kicsik, minden gondolatot, percet ők alakítanak – ez a dolguk. Felelős szülőként pedig ezt a feladatot kell elsősorban ellátni. Negyven éves kor körül viszont több a szabadidő, komplexebb a gondolkodás, több a tapasztalat, így jó esély van a változtatásra.
Régi tervek, új utak
Életút szempontjából két alapcél szokott felmerülni:
– híresnek, világmegváltónak lenni,
– biztonságban, békében élni.
Negyvenfelé már legalább az egyiket sikerült nagy valószínűséggel megvalósítani. Gyerekkorban terveink a tapasztalat, pénz és egyéb dolgok miatt nem voltak megvalósíthatók azonnal, ám a középkorúság nagy előnye az álmok szempontjából az, hogy van kellő tapasztalat, ismeretség, és képesek vagyunk arra, hogy tervet készítsünk, hogyan tudjuk anyagilag finanszírozni álmaink reálissá tett költségeit.
A siker
Lehet, hogy nem úgy, olyan formában leszünk azok, akik szerettünk volna lenni. Változtassuk megvalósíthatóvá álmainkat: alakítsuk, nyessük úgy, hogy reális legyen, és tegyük hozzá azt, amire pluszban még lehetőségünk van. A ráció mellett szükségünk van még gyermeki lelkesedésünkre.
Ám a sorrend nem mindegy. A helyes sorrend a következő: vágy, ráció, lelkesedés, tett. Ezen kívül kell még valami a sikerhez: a hit és a kitartás. Akár évekig tartó kitartás. Ha egy vágyad megvalósításában nem vagy elég kitartó, azt nem akartad igazán – tehát engedd el, ne keseredj meg. Az is siker, ha rájössz, hogy ez nem a te utad volt.
…és a kérdések
Adtál fel már valamit azért, mert más ,,bolondnak” tartott miatta?
Mi a különbség közted, és az általad ismert emberek között?
Miért vagy jelenleg bánatos, aggódsz-e most, és mérvadó lesz-e ez öt év múlva?
Mi az, amit nem tudsz elengedni, pedig boldogtalanná tesz?
Mi az, amit még nem tettél meg, de mindig is szerettél volna megtenni?
Barátaid, ismerőseid azok-e, akikre szükséged van? Kevesebb, vagy több van belőlük, mint kellene?
Hány embert szeretsz, és téged hányan szeretnek?
Mikor tettél utoljára jót más, idegen emberrel?