Az önbizalomhiányból fakad
Munkálkodik bennünk egy nagyfokú megfelelési kényszer, amiből nagyon nehéz kiszakadni. A mosoly egy álarc, amit azért kell fenntartani, nehogy sérüljön a róluk kialakított kép. Még abban az esetben sem, ha egy számunkra teljesen idegen ember véleményéről van szó.
A megfelelési kényszer alatt ott lapul egy önbizalomhiány, ami elhiteti az illetővel, hogy ha megmutatja sebezhetőségét, senki nem fogja annyira szeretni, mintha vidám és boldog lenne. Merthogy az emberek szeretnek boldog emberek társaságában lenni.
Ez egy ördögi kör, mert legbelül soha nem lesz őszinte ez a boldog állapot és egy idő után már senki nem tud azonosulni valakivel, akinek nincs egyetlen rossz pillanata sem. Egyszerűen nem életszerű, nem emberi. Ám mindenekelőtt nem elutasításra, vagy negatív megjegyzésekre van szüksége ezeknek az embereknek, hanem sokkal inkább elfogadásra és empátiára. Érezve azt, hogy van, aki előtt nem kell álarcot viselniük, ők is sokkal könnyebben tudják elengedni azt és akár megmutatni sebezhető oldalukat is. Olvass még a témában
