A kényszeres mosoly és ami mögötte van
Mikor beszélgetek valakivel, szeretek igazán rá koncentrálni és éreztetni, hogy nyitott vagyok rá. Hagyom megnyílni addig a pontig, amennyire szeretne kitárulkozni. Azoktól a beszélgetésekből menekülni szoktak, amiket nem érzek őszintének, főleg, ha ismerem a beszélgetőpartnerem hátterét és tudom, összecsaptak a feje felett a hullámok. Ez egy roppant megerőltető feladat úgy neki, mint nekem és csak tovább ront a saját lelki állapotán.
Sokan megbélyegeznek embereket csak azért, mert mernek szomorúak, néha undokok, vagy visszahúzódók lenni. Miközben ők csak nem félnek felvállalni érzéseiket. Persze ez mind akkor működik jól, ha ezzel nem bántanak másokat. Azonban mielőtt teljesen negatív véleménnyel lennénk a kényszeres mosolygókról, jobb, ha előbb megértjük őket. Talán ezáltal sokkal könnyebben tudunk velük kommunikálni, esetleg még kisajtolhatunk belőlük egy őszinte megnyilvánulást is.
Mert feltehetően az ő legnagyobb problémájuk abból fakad, hogy nem tudják felvállalni, hogy sebezhetőek és ők is emberből vannak.
Olvass még a témában
