A japán konyha finomságai mára az egész világot meghódították, van azonban egy olyan tradicionális fogás, ami legyen bármilyen egészséges is, még magukat a japánokat is megosztja.
A nattō nem más, mint fermentált szójabab. Éppen olyan a látványa, szaga és íze is, mint ahogyan a fermentált szójabab hangzik. Maga a nattō mégis szerves része a japán konyhának, és a legtöbb hűtőszekrényben ugyanúgy jelen van, mint ahogy a nyugati országokban ott van a sajt vagy a joghurt.
Erőteljes szaga miatt lehetetlen nem észrevenni. Egy nyugati ízekhez szokott idegent az erőteljes aroma és a nyúlós, ragacsos állag – amit nagyon sokan egyszerűen takony-szerűnek írnak le, bármilyen udvariatlanul hangzik is ez – szinte bizonyosan elijeszti. Még egy japán netes szolgáltató, a Nifty 2017-es felmérése is azt találta, hogy a szigetország lakóinak csak 62%-a fogyasztja valóban örömmel a nattō-t. A megkérdezettek 13%-a pedig kimondottan nem szereti a különleges íz- és illatelegyet árasztó ételt.
Akkor miért is kellene megenni?
A legtöbben az egészségügyi hatásai miatt eszik. A japánok hisznek benne, hogy a nattō segít csökkenteni a szívbetegséget, a stroke és a rák kialakulásának kockázatát. Vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy „napi egy adag nattō a halált is távol tartja”. Ha ezt a világ leghosszabb várható élettartamával rendelkező ország lakói mondják, akkor minimum érdemes megfontolni a dolgot. Ha meg a tudomány is alátámasztja az állításukat, akkor pláne.
Hitoshi Shirakawa, a Tohoku Egyetem táplálkozástudományi professzora a BBC riportjában azt mondta, hogy a nattō-val kapcsolatos népi hiedelmek valószínűleg még igazak is. Egy, a British Medical Journalban megjelent tanulmányra hivatkozva elmondta, hogy egy hosszú távú vizsgálat során azt találták, hogy azok a nők és férfiak, akik napi rendszerességgel fogyasztottak erjesztett szójababot, 10%-kal kisebb eséllyel haltak meg stroke-ban vagy szívinfarktusban.
Az erjesztett szójabab azonban a japán étrend szerves részét képezte már jóval azelőtt, hogy megértették volna annak egészségügyi előnyeit. Dr. Samuel Yamashita, a japán történelem professzora a kaliforniai Claremont-i Pomona Főiskolán azt mondja, hogy az étel először Kínából került be Japánba a Nara időszakban (Krisztus után 710-784).
„A japán történelmi adatok arra utalnak, hogy noha a nattō-t a 700-as években ismerték meg, a Kamakura-időszakban (1192–1333) vált elterjedtté mind az arisztokraták, mind a harcosok körében. A tofuval együtt fontos szerepet játszott a kialakuló buddhista vegetáriánus konyhában a következő Muromachi-korszakban (1338-1573)”
– teszi hozzá a professzor.
A nattō hagymányosan otthon készült, manapság azonban kis műanyag dobozokban szinte minden japán élelmiszerboltban is kapni lehet. A kész nattō-t főtt fehér rizsre öntik, esetleg metélőhagymával vagy nyers tojással tárolják. Jellemzően reggelire fogyasztják a vitathatatlanul egészséges, ám az egész tál ételnek ragacsos, nyúlós állagot kölcsönző babot.
Mit mondhatnánk? A kolbászos rántottánál biztos kiegyensúlyozottabb reggeli – de azért nem vagyunk benne biztosak, hogy ezt választanánk.