Minek a hatására döntöttél úgy, hogy te magad is szeretnél jobban elmerülni az elkészítésük rejtelmeiben?
A kombuchával a húszas éveim elején találkoztam, egy baráti társaság révén, akik igazi művészlelkek voltak. Egy kis zsúfolt lakásban éltek, tele festményekkel, szép anyagokkal, elburjánzott növényekkel – nagyon hangulatos volt. Első találkozásunkkor belenyomtak egy fesztiválos poharat a kezembe, aminek nagyon csípős, szúrós szaga volt. Ez volt az első találkozásom a kombuchával.
A kombucha nem csak egy fermentált ital volt számunkra, hanem egy közösségi élmény. Együtt sütöttünk, főztünk, a kertben megterítettünk, és minden étkezéshez társult a kombucha. Gyümölcsöket vagy szörpöt tettünk bele, esetleg szódával hígítottuk, ha túlerjedt. Olvass még a témában
„A nőnek ez a luxus nem adatik meg” – ezért utálja a feleség, amikor a férje a kanapén tesped
A toxikus munkahelyem leggonoszabb trükkje: elhitették velem, hogy nem vagyok elég jó
„Ő rákiabál a gyerekre, én nem” – A férjednek joga van másképp bánni a gyerekkel, mint ahogy te neveled őket
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
Nem sokkal később, a COVID időszaka alatt megszűntek a baráti összejövetelek, kaptam egy kis kultúrát búcsúzóul, és míg más a kovászolás művészetében, én addig a fermentálásban, főleg a kombucházásban merültem el.
Bár akkoriban kevés könyvet ismertem a témában, az alapokat ebből az időszakból tanultam meg, amiket később a szakirodalommal is megerősítettem. Azóta is folyamatosan mélyítem a tudásomat. A kombucha készítése elválaszthatatlan része lett az életemnek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
