Elméleti háttér
Szakemberek azt mondják, az ember alapvetően poligám lény, ahogy az emlősök közül a legtöbb. Az, hogy egyetlen társ mellett maradunk, az „csupán” döntés és akarat kérdése. Elméletileg, mint oly sok mindent, ezt is a társadalom alakította ki, hisz’ vannak olyan népek, ahol teljesen elfogadott például a többnejűség.
Tehát az, hogy mit tartunk normálisnak, azt nagyban befolyásolja, hol, milyen szokások, hagyományok közt növünk fel és élünk. A legtöbb országban azonban az egyik legsúlyosabb vétek, ami a párkapcsolaton belül történhet, így mi elítéljük azokat, akik egy komoly kapcsolatot felrúgnak egy röpke kaland kedvéért.
Miért vagyunk csalfák?
Azt, hogy miért csalfa az ember, több szemszögből lehet vizsgálni. Persze valahol még ott motoszkál bennünk őseink életvitele, de a mai világban nagyobb hangsúlyt kapnak a lelki tényezők, melyek a félrelépésig vezetnek.
Hogy miért kötünk ki mások karjaiban? Erre több ok is létezik, kezdve a tiniszerelmek éretlenségétől, a közvetlen környezetünkben látott mintáktól, a nem megfelelő társ választásán át, egészen a párkapcsolati problémákig. Bármi is legyen azonban az odáig vezető út, a kérdés mindenkiben ott motoszkál ilyenkor: menjek, vagy maradjak?
A legtöbb ember, ahogy meghallja azt a szót, hogy megcsalás, rögtön az ugrik be nekik, hogy szakítás. Természetesen ha a párunk fűvel-fával összeszűri a levet, akkor bizony érdemes elgondolkodni a különváláson. De sokszor megesik, hogy ha a párkapcsolatban valami probléma adódik- főleg, ha azt nem beszélik meg- akkor máshol keressük a boldogságot. Ez persze nem jelenti azt, hogy állandó partnerünket ott szeretnénk hagyni, hanem „csak” ki akarunk szakadni egy kicsit a veszekedésekkel teli mindennapokból.
Amennyiben ezért jön be a kapcsolatba egy harmadik fél – tehát ha még szeretjük és kötődünk a másikhoz- akkor kulcsfontosságú, hogy helyén tudjuk kezelni a problémát. Sokan, amint fény derül az igazságra, egyből összepakolják a holmijukat és elköltöznek. De ha csupán a másikat hibáztatjuk a félrelépésért, és engedünk a –jogosan- sértett egónk haragjának, anélkül, hogy magunkba is néznénk, meglehet, életünk nagy szerelmétől kell megválnunk, pedig lehet, helyrehozható lett volna a dolog.
Mit tegyünk, ha megcsaltak?
Először is dühöngjünk. Ez egy teljesen normális reakció, hisz’ a hiúságunkba és az önértékelésünkbe tiportak bele. Viszont miután sikerült valamennyire lehiggadnunk, érdemes leülni a másikkal, és megbeszélni, mi vezetett idáig. (Ez persze csak akkor működik, ha a kapcsolat alapjaiban erős és a felek még szeretik egymást). Bármennyire is nehéz, próbáljuk végighallgatni azt, hogy a párunk szerint mi miben hibáztunk. Ez nagyon fontos, ugyanis akár látjuk mi is ezeket a hibákat, akár nem, a társunk valamiért úgy érzi, tehát jelen van, amin változtatni kell.
Sokszor előfordul, hogy egy harmadik fél ébreszti rá a feleket arra, hogy ideje frissíteni a kapcsolatot és jobbá tenni. Ha ez sikerül, akkor meglehet, még jobbá is válik emiatt a házasság, ugyanis a problémák nem lesznek a szőnyeg alá söpörve, hanem megbeszélésre kerül, majd megoldódik mindegyik.