Bezárva
Azt olvastam valahol, hogy felnőttkorban nemcsak amiatt van kevesebb barátunk, mert a munka és a család miatt nincs időnk, hanem mert harminc felett már nem vagyunk olyan nyitottak, mint a húszas éveinkben. Ez igaz lehet, mert emlékszem, gyerekként nyáron öt perc alatt szereztem új legjobb barátokat a játszótéren és ez valahogy szinte ugyanígy működött a húszas évem végéig.
Harminc felett azonban már nem merem megkérdezni a kolléganőmet, hogy nincs-e kedve eljönni velem a sarkon nyílt Pilates stúdióba. Érzem magamon, hogy már visszahúzódóbb, nyűgösebb vagyok, rövidebb a cérnám, nem vagyok olyan türelmes, mint régen és így már nem nagyon mennek át az emberek a „szűrőn.”
