A leggyakoribb okok
Ahogy a legtöbb felnőttkori probléma, úgy ez is az anyagiakban gyökerezik. Manapság egy keresetből csak kivételes esetben lehet normális színvonalon megélni, ezért aztán, ha nem sikerül a frissen kirepülő gyermeknek élet- vagy (legalább) szobatársat találnia, kénytelen visszatérni az alapokhoz: a szülőkhöz. Mivel manapság jól tudjuk azt is, hogy rengeteg kényszerszingli él hazánkban (és ez a helyzet világviszonylatban is), nem túl nehéz elképzelni, miért olyan nagy a száma a bumerángfelnőtteknek is. Még ha úgy-ahogy boldogul a felnőtt egyedül, vagy valakivel társulva, gyakori gond, hogy így sem tud félretenni. Hónapról hónapra él, önellátó, de teljesen kilátástalan az élete.
Kép forrása: VitalikRadko/Depositphotos.com
Sokan ilyenkor pakolnak össze, hogy külföldön is szerencsét próbáljanak, de ott sem minden esetben sikerül a beilleszkedés, marad hát a végső megoldás, a szülőkhöz való hazaköltözés. Ez a tendencia részben a gazdasági világválságra, a deviza hitelekre vezethető vissza, amire ráerősítettek a hihetetlenül magas ingatlan– és albérletárak. Ha pedig hozzáveszünk ehhez az egészhez egy esetlegesen félresikerült házasságot, ahol gyerektartást kell fizetni, vagy ténylegesen ellátni a csöppségeket, akkor szinte az a csoda, hogy hazánkban „csak” ennyien kénytelenek hazaköltözni. Olvass még a témában
Hasonlóan gyakori ok, hogy a mai felnőttek egy része sosem akar saját magáért és a tetteiért felelősséget vállalni. Mindig voltak ilyen emberek, és minden bizonnyal lesznek is, de napjainkban kifejezetten feltűnő a jelenlétük.
Mi lehet ennek az oka? Először is az, hogy a szülők hivatalosan már nem döntenek – hazánkban – arról, hogy mikor és kihez adják gyermeküket. Mivel párkapcsolatra, társra találásra kényszeríteni nem lehet senkit, az utcára pedig többnyire nem akarják küldeni saját gyereküket a szülők, marad a patthelyzet. Tehát eleve megnövekedett azoknak a száma, akik tovább maradnak otthon, élvezve a mamahotel nyújtotta örömöket.
Ennek és az elhúzódó iskolai tanulmányoknak köszönhetően alaposan kitolódott a tényleges felnőtté válás. Vannak, akik csaknem harmincévesek, mire végeznek a tanulmányaikkal, és könnyen lehet, hogy utána sem boldogulnak túl könnyen az életükkel. Főleg nem akkor, ha nem is igazán motiváltak, mert tulajdonképpen tökéletesen érzik magukat az otthoni környezetükben.
Olyan sokan vannak, hogy nevet is adtak nekik: Pán Péterek. Ők azok, akik valószínűleg sosem fognak elköltözni otthonról, egész egyszerűen megvárják, míg megöröklik az ingatlant (már ha lesz mit örökölni).
