Ez egy kényszerhelyzet, ami igazából senkinek sem jó
Sajnos a kialakult helyzet igen kis arányban sújtja azokat, akik saját maguk keresték ezt az életvitelt, jóval inkább kényszerűség szülte. Azonban ez mit sem változtat azon a tényen, hogy ez a felállás senkinek sem ideális. Nem jó az időközben felnőtté vált gyerekeknek, hiszen nincs lehetőségük, nincs jövőképük, nem tudnak egyről a kettőre lépni. Nem tudnak családot alapítani, spórolni, tervezni, megvalósítani.
Nem jó a szülőknek sem, hiszen ők – még, ha nem is olyan erőteljesen, de – ismét kötöttségek közé kényszerülnek. A felnőtté vált gyermek már csak vendég lesz otthon, de senki sem akar vendégként élni a házában, és senki sem akar olyan vendéget, aki sosem megy el. Talán ezért van az, hogy sokan inkább pluszmunkát vállalnak, vagy a létminimum alá csúsznak, csakhogy az önállóságot maguknak tudhassák. Legalábbis addig, amíg lehetséges, hogy aztán végszükség esetén, bumeráng felnőttként ismét hazatérjenek, ha úgy alakul az élet…
