Kisebbrendűségi érzés gyerekkorban
„A gyermeki kisebbrendűségi érzés további sorsa a felnőtt környezet magatartásától függ.
Ha fölényességükkel, agresszivitásukkal, veréssel erősítik, akkor megmarad felnőttkorban is.
Ha a gyereket egyenrangú családtagként kezelik, testméreteihez alkalmazkodó bútorai, játéksarka vagy gyerekszobája van, sok sikerélményben van része, akkor ez az érzés feloldódik.” Olvass még a témában
Hiába tiszta a lakásod – ha ezt az egy szagot megérzi a vendéged, nem lesz jó véleménnyel rólad
Okosabb vagy, mint egy bölcsész szakos egyetemista? Teszteld a tudásodat!
A csipketerítő, amit anyáink kidobtak, most újra ott van a legmenőbb nappalikban
Nem szereted a Halloweent? Rendben. De miért kell másnak is utálnia?
Kisebbrendűségi érzés felnőttkorban
„A felnőttkori kisebbrendűségi érzés nagyon sok gátlást, kudarcot okoz, s ezért gyakran önigazolásra, menekülésre készteti az embert.
Menekülhet betegségbe, ami igazolja kudarcait, lehet támadó, egészen a kriminalitásig, mindenkivel örökké rivalizáló, mérhetetlenül becsvágyó, teljesítménycentrikus, szélsőségesen hiú, önimádó, másokkal önző módon kíméletlen.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
