A katasztrófaturizmus kifejezéssel talán már te is találkoztál, de valószínűleg a legtöbben még sosem próbálták ezt ki. A kirándulás lényege, hogy a vakációzós strandok és hegyi túrázások helyett az emberek olyan helyszínekre látogatnak el, ahol korábban valamilyen komoly tragédia történt. Valójában a dolog annyira nem újdonság, hiszen elég csak a Titanic katasztrófájára gondolni; a szörnyű esemény rengeteg embert ihletett meg, filmek, könyvek készültek erről, sőt, még múzeumok is épültek. De mitől lesz egyre népszerűbb az a kirándulási forma, amelynek során mások halálának helyszínére utazhatunk el?
Az ok, amiért sokan vállalják be ezeket az utakat
Mindenki hallott már Pompejiről, Olaszország egyik legnagyobb turistanevezetességéről, ami épp azért lett híres, mert Kr. u. 79-ben az egész várost betemette a Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu, és rengeteg ember halt meg.
A helyet évente több millióan látogatják meg, a népszerűsége mit sem veszített, és egyre több hasonló, tragikus helyszín válik úti céllá.
Igazából több oka is lehet annak, hogy valaki ilyen kirándulást szervez: sokaknak vannak személyes kötöttségeik egy-egy helyhez, míg másokat az intellektuális vagy kulturális érdeklődés vezérel.
Néha pedig a kíváncsiság, hogy bepillanthassanak egy olyan helyre, ahol még csak kevesen jártak, olyan atmoszférával, amit a hétköznapokban nem tapasztalnak meg.
New Orleans a Katrina Hurrikánt követően
A dolog pedig annyira népszerű, hogy külföldön már konkrét utazási irodák nyílnak azért, hogy az embereket elvigyék a tragikus helyszínekre.
Azt például tudtad, hogy a Katrina Hurrikán helyszínén konkrétan buszos járatokat indítottak azért, hogy a turisták megnézhessék, milyen állapotok uralkodnak évekkel a katasztrófa után?
A 2005-ös tragédia óta rengeteg terület továbbra is elhagyatott és lakatlan, egyesek viszont visszatértek, és próbálják túltenni magukat az emlékeken.
Bár néhányan felháborítónak tartják, hogy a kíváncsiskodó tekintetek mondhatni belesnek az ablakon, mások privát életébe, mégis, sokak szerint ezzel nincs gond.
Azáltal ugyanis, hogy a turisták ide tévednek, rengetegen válnak később önkéntessé, többen pedig adakozni kezdenek, amivel segíthetnek rehabilitálni a területet.
Ukrajna a csernobili katasztrófa után
Szintén nagyon népszerű helyszín ilyen szempontból Ukrajna, 31 évvel a katasztrófa után, hiszen néhány éve még filmet is készítettek az üres városról.
A legszörnyűbb nukleáris katasztrófa helyszínére gyakran látogatnak el az emberek, hiába lehet hallani, hogy a sugárzás miatt nem éppen ez a legbiztonságosabb úti cél.
Főleg az elhagyatott Pripjatyot nézik meg, ahol korábban az erőmű dolgozói éltek.
Így most ez szinte teljesen üres, kihalt iskolával, lepukkant épületekkel, a korábbi lakók egykori tárgyaival.
A hatalmas sugárzás miatt szinte biztos, hogy még több ezer évig nem lesz szabad ezen a helyen letelepedni, ami viszont további lehetőséget ad a katasztrófaturizmusnak.
Auschwitz, Lengyelország: a koncentrációs táborok
Mivel még Magyarországról is rengeteg iskola szervez utazást Auschwitzbe, nem is lepődünk meg, ha valaki elmeséli, hogy épp ott járt.
Pedig valójában bizonyos szinten ez is a katasztrófaturizmus egyik fajtájának számít, hiszen a náci koncentrációs táborokban rengetegen vesztették életüket.
Persze kicsit mégis más, mint egy csernobili utazás, mivel ez már múzeumként üzemel: emléket állítanak az ott elhunyt embereknek, rengeteg információval, ami közelebb visz minket a történelem megismeréséhez.
Egy ilyen látogatásra viszont lelkileg fel kell készülni, hiszen aki járt már itt, pontosan tudja, mennyire erőteljes érzelmek lepik el az embert a tragikus emlékek között sétálva.
Hirosima, Japán a felépülés folyamatában
Hirosima nem egészen olyan, mint Csernobil; ez a hely megmutatja, hogyan tudott felépülni a katasztrófából anélkül, hogy elfelejtette volna a történeteket.
Már közel sem szellem város, nem kizárólag elhagyatott, horrorisztikus épületek várnak, hanem épp ellenkezőleg.
Külön buszjáratok visznek végig, és nem egy helyen található étterem vagy sétálóutca a látogatóknak.
A bombázást követően egyébként is rengeteg épület tűnt el teljesen a föld felszínéről; a legtöbben az Atombomba Dómot ismerik fel, aminek valamilyen formában sikerült túlélnie a támadást.
Csoeng Ek, Kambodzsa: egy kivégzőhely emlékműként
Kambodzsában található Csoeng Ek, ami kivégzőhely és temető volt az 1975-1979-es évek között.
A helyen ez idő alatt a kambodzsai népesség 25%-át kegyetlenül megölték, a tragédiából pedig a mai napig nem tért magához a lakosság.
A területet néhány éve emlékhellyé nyilvánították, és azóta is tárt kapukkal áll a látogatok előtt.
Azonban lelkileg eléggé megviseli az embert egy itteni séta; nem rejtették el a kegyetlenség nyomait, így valódi csontokat és ruhadarabokat láthatnak itt a turisták.
Fényképet készíteni egyébként nem igazán szabad, a cél inkább, hogy az emberek átérezzék, milyen borzalmas időszakon kellett a lakóknak keresztül menniük.
Megéri odamenni? A katasztrófaturizmus előnyei
Hogy a katasztrófaturizmust népszerűsíteni mennyire ideális ötlet, arról megoszlanak a vélemények.
Aki ilyen helyre látogat, annak tudnia kell, hogy ez nem egy megszokott kirándulás.
Mint azt már említettem, a Katrina hurrikán sújtotta területen gyakran megesik, hogy a látogatók később önkéntesként visszatérnek.
Az emberekben egy ilyen tragédia látványa mély nyomot hagy, és utat tör magának a segíteni akarás.
Ezen kívül nagyon sok olyan terület van, aminek látogatásával közelebb kerülhetünk a történelem egy darabjához, és jobban megismerhetjük azt az időszakot.
Lezárást nyújthat valakinek, akinek személyes vonatkozásai vannak a tragédiához, és szélesebb látáskört ad.
De persze ahogy mindennek vannak előnyei, úgy hátrányai is.
És mik a negatívumok?
Nagyon sok helyen eltérő szabályokat kell betartani, így érdemes előbb tájékozódni.
Van, ahová tilos papucsban belépni, míg más emlékműveknél hangosan beszélni, mégis, sokan egyáltalán nem foglalkoznak ezzel, és képesek még étkezni is ezeken a területeken.
Ők azok, akiknek egy ilyen kirándulás egyáltalán nem ajánlott.
Szintén a negatívumok közé tartozik, hogy bizonyos helyeken tényleg mások privát életébe furakodnak be a turisták.
Fényképet készítenek arról, hogy a katasztrófa sújtotta helyen hogyan él egy család, majd hazautaznak, és emlékként mutogatják ezeket körbe a baráti társaságban.
Van különbség aközött, hogy valaki tiszteletlenül betolakodik egy ilyen helyre, és aközött is, amikor saját szemmel szeretné látni egy tragédia után a továbblépés nyomait.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!