Kávé nélkül egy lépést sem!
Az egyetemi éveim óta kávéval indítom a napot. Így volt ez egy durva vizsga előtt és manapság, a rohanós hétköznapjaimon. Együtt voltunk a legnehezebb pillanatokban és mindig megadta azt a kezdő löketet a napomhoz, amit sokszor egy pasi sem tudott. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor mégis miért hagytam el egyik pillanatról a másikra. Természetesen egészségügyi okokból. Az utóbbi időben kiújult a refluxom és azt vettem észre, hogy a kávé ennek egyik okozója.
Így hát nem volt kérdés számomra, hogy az egészségemet választom, noha akkor még nem tudtam mire vállalkozom. Egyszer már volt próbálkozásom a leszokásra, de egy napos kemény migrén után kudarcba fulladt. Inkább ittam egy gyógyító feketét és minden rendbe jött körülöttem. Ezzel most is számoltam, de az akaratomat is megedzettem azóta. Nem akartam a fokozatosság elvét követni, mert nálam az valahogy soha nem célravezető, így hát gyorsan elvágtam a köteléket kettőnk között.
