Az orvos szerint valószínűleg kamaszkorom óta nőtt, a menstruációm kezdetekor jelentkező hormonális változások indíthatták be a növekedését. A fájdalmak, amelyeket évekig természetesnek hittem, valójában ennek voltak a jelei. Ha ez nem derül ki időben, akár a termékenységembe, sőt az életembe is kerülhetett volna – csak a szerencsének köszönhetem, hogy még időben eltávolították a daganatot, és a petefészkem nagy részét is sikerült megmenteni.
Az viszont világos, hogy valamin változtatni kell: hiszen évekig éltem egy labda méretű daganattal a testemben, aminek az egyértelmű tüneteit én is és a környezetem is a szőnyeg alá söpörtük, mintha mi sem lenne természetesebb.
A fájdalom nem normális
Szerencsére egyre több helyen kezdődött el végre egy nyíltabb párbeszéd a női fájdalomról. Orvosok, aktivisták, nők százai követelik, hogy a női panaszokat vegyék komolyan – például a napokban az Egyesült Államokban arra hívták fel az orvosok figyelmét, hogy vegyék komolyabban a nők fájdalmát, amikor spirált helyeznek fel nekik, és igenis fontolják meg, hogy a beavatkozást altatásban végzik. Itthon ezt sokszor helyi érzéstelenítés nélkül is megcsinálják, mert az orvosok szerint mindössze „kellemetlenségről” van szó, ami „kibírható”.
Ebből is látszik, hogy továbbra is egyfajta tűréskultúra uralkodik, amelyben a női test fájdalma nem hír, nem téma, és nem is ügy. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
