Itt az ideje kimondani: a nők nem hisztisek. Nem gyengék. Nem „túlérzékenyek”. És legfőképpen: nem kell semmit eltűrnünk csak azért, mert nőnek születtünk. A fájdalmat sem. Mert a fájdalom nem mindig „természetes”. Sok esetben jelzés, amit komolyan kellene venni.
Mert ha már kislányként azt tanuljuk meg, hogy „tűrni kell”, akkor felnőttként is ezt fogjuk tenni – még akkor is, ha az életünk múlhat rajta. Eljött az idő, hogy a nők merjenek segítséget kérni. Hogy elhiggyék: a testük működéséhez ők értenek a legjobban, és ha valami nem stimmel, akkor ezt jelezni nem felesleges „panaszkodás”, hanem figyelmeztetés.
Itt az idő, hogy az orvosok, a társadalom, a családtagjaink is megtanulják: a női fájdalmat komolyan kell venni. Mert egy elutasított panasz, egy legyintéssel elintézett görcs olykor egy életbe kerülhet. Én túlélem. Más talán nem. Olvass még a témában
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
Következő cikkünk„A lányaim visszaszöktek hozzám.” Férjek, mi történt, miután lelépett a feleség a gyerekekkel?A fiam 15, a lányom 17 éves volt – tehát már nem voltak kicsik - amikor a feleségem úgy döntött, hogy el akar válni. Egész életemben a családomért dolgoztam, még vitáink sem voltak, de ő azt mondta, elege van ebből az unalmas életből, amibe „én kényszerítettem bele.” Otthagytam nekik a házat és elmentem albérletbe. A gyerekek…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
