Anita, 33 – Elegem volt a kamu hírekből
„Amikor itthon is elkezdett terjedni a Facebook, nagyon szerettem. Örültem, hogy az ismerőseim képeket osztanak meg magukról, hogy végre láthatom, hogyan telnek a mindennapjai azoknak, akikkel a távolság miatt nem tudunk rendszeresen találkozni. Aztán jó nagyon fordult az egész platform, és túl sokan lettünk. Rendben van, hogy le lehet iratkozni bizonyos emberek frissítéseiről. A rengeteg hirdetés, az, hogy az algoritmus ennyire célzottan talál be a reklámokkal, már egyáltalán nem volt szimpatikus.
Azt vettem észre magamon, hogy állandóan kommenteket olvasok, ráadásul olyanokat, amiket gyakorlatilag analfabéta emberek véstek a témák alá és én ezeken idegeskedem…
Bár nem igazán kommentáltam, felmérgesítettek és sokszor el is szomorítottak, ebből pedig nagyon elegem lett. Mérlegeltem az előnyöket és a hátrányokat, majd úgy éreztem, a lelki békém érdekében jobb, ha törlöm magamat. Azóta sem bántam meg!”
Azt vettem észre magamon, hogy állandóan kommenteket olvasok, ráadásul olyanokat, amiket gyakorlatilag analfabéta emberek véstek a témák alá és én ezeken idegeskedem…
Bár nem igazán kommentáltam, felmérgesítettek és sokszor el is szomorítottak, ebből pedig nagyon elegem lett. Mérlegeltem az előnyöket és a hátrányokat, majd úgy éreztem, a lelki békém érdekében jobb, ha törlöm magamat. Azóta sem bántam meg!”
Rita, 28 – Nem akartam esélyt adni az adathalászoknak
„Az informatika területén dolgozom és sok szempontból aggályosnak találtam a közösségi oldalakat. Ennek aztán lett is alapja, tekintve, mekkora botrányok keveredtek a visszaélésekből, adathalászatból. Úgy éreztem, nem akarok egy árulható termék lenni azért cserébe, hogy elsőként lássam, kinek kérték meg a kezét és kinek született gyereke, vagy ki nyaral már megint a Bahamákon.
Elveszett a bizalmam a célzott hirdetések láttán, aztán a telefonos helymeghatározás sem volt túlságosan szimpatikus számomra – úgy döntöttem, azelőtt lépek a platformról, mielőtt ennél is komolyabb visszaélésnek leszek az áldozata.”
Elveszett a bizalmam a célzott hirdetések láttán, aztán a telefonos helymeghatározás sem volt túlságosan szimpatikus számomra – úgy döntöttem, azelőtt lépek a platformról, mielőtt ennél is komolyabb visszaélésnek leszek az áldozata.”
Olvass még a témában
Liza, 32 – Mérlegeltem, mi fontos számomra
„Sok szempontból szerettem a Facebookot, azonban idővel céltalan görgetéssé vált az egész portál. Születésnapi köszöntések, mémek, számomra érdektelen cikkek, fotók kiscicákról, házi kosztokról, kertekről… Csomó olyan dolog, ami másoknak fontos, nekem viszont teljesen lényegtelen. Tényleg erre áldozzam a drága időmet? Hogy görgessek a szomszéd néni süteménye és a harmadik unokatesóm névnapi köszöntései között? Egyébként sem vagyok az a nagy társasági ember, és teljesen távol áll tőlem az, hogy mások életében vájkáljak.
Nem vonzó számomra az sem, hogy elsőként értesüljek bizonyos eseményekről, mint amilyen egy szakítás, vagy egy nyaralás. Ezek után talán mondanom sem kell, mennyire idegesített, mikor elindult a “lájkvadászat” és az lett mérvadó, kinek hányan nézik meg a videóit… Azóta, hogy töröltem magamat a közösségi oldalról, ismét mindenre van időm, többet olvasok, normálisan megnézek egy filmet, csak akkor fogom meg a telefonomat, ha tényleg dolgom van vele. És ezek ellenére sem érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna.”
Nem vonzó számomra az sem, hogy elsőként értesüljek bizonyos eseményekről, mint amilyen egy szakítás, vagy egy nyaralás. Ezek után talán mondanom sem kell, mennyire idegesített, mikor elindult a “lájkvadászat” és az lett mérvadó, kinek hányan nézik meg a videóit… Azóta, hogy töröltem magamat a közösségi oldalról, ismét mindenre van időm, többet olvasok, normálisan megnézek egy filmet, csak akkor fogom meg a telefonomat, ha tényleg dolgom van vele. És ezek ellenére sem érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna.”
