Senki sem akar konfrontálódni
Bár az ilyen kapcsolatok jellemző módon a konfliktusokról szólnak, érdemben senki sem akar nézeteltérésbe bonyolódni. Amikor a férfi a kezdeményezésre gondol, már előre attól tart, hogy a nő elutasító, passzív lesz, esetleg dühös és visszahúzódó, ezért inkább neki se vág az egésznek. Ugyanez megmutatkozik a másik oldalról, a nők is hasonlóan állnak a kérdéshez.
Ha pedig mégis valaki enged, ott van a háttérben a lezáratlan múlt és rendkívül gyakorivá válnak a passzív-agresszív viselkedésminták. A megoldás nem könnyű, mert a problémákat meg kell beszélni, és az alapvető modelleket kell felülírni. Ez pedig gyakran nem megy azzal, hogy az egyik fél enged (ez csak átmeneti, felszínes megoldás) és azzal sem, ha a páros négyszemközt tisztáz néhány dolgot. Könnyű visszaesni az eredi állapotba, a legtöbbször csak szakértő bevonásával lehet a tanult sémákon, látott mintákon felülemelkedni.
Egyébként a szakértő hozzátette, hogy azok a férfiak, akik ilyen párkapcsolatban élnek, nem mindig proaktívak a munkájukban.
Előfordul, hogy tényleg szinte kizárólag a karrierjükre koncentrálnak és a családalapítást, vagy a házasságot egy kipiálandó projektként tekintik, amivel utólag nem kell törődni. A szakértők szerint viszont ugyanennyire jellemző az is, hogy szoronganak a munkájukban éppúgy, mint otthon. Nem kezdeményeznek, hanem elkerülnek, nem, vagy csak rendkívül nehézkesen jutnak előre a ranglétrán és inkább a kényelmes biztosat vállalják. Olvass még a témában
A „láthatatlan” szexuális identitás: így élnek az aszexuálisok
Igaz történetek. Amikor a barátaid szakítása a te kapcsolatodat is kikezdi
„Boysober vagyok” – Avagy miért választja egyre több nő az önkéntes cölibátust?
Ne lepődj meg, ha a szüleid beadják a válópert: friss kutatás világít rá az okokra
Ahogy sok más párkapcsolati probléma, úgy a passzivitás is egyben maga a megoldás. Egy tanult válasz, amellyel foglalkozni kell ahhoz, hogy a háttérbe tudjon húzódni és teret engedjen a valódi kapcsolatnak.
