Közben pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem így működik. Anyaként az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy higgyek a lányomban. Hogy lássa rajtam: bízom benne, támogatni fogom, és nem fogom előre korlátozni abban, amit megpróbál. De ugyanilyen fontos feladatnak érzem azt is, hogy megtanítsam neki: nem minden sikerül elsőre, és olyan is van, hogy valami nem sikerül egyáltalán.
A kudarc nem mellékes része az útnak, hanem szinte megkerülhetetlen eleme. És ezt sokkal nehezebb átadni, mint a lelkesítő mondatokat.
Nem elég annyit mondani, hogy „lehetsz bármi”
A gyerekeknek azt is látniuk kell, hogy a célokhoz vezető út gyakran lassú, fárasztó és tele van olyan pillanatokkal, amikor újra kell gondolni mindent. Van, hogy valaki sokat dolgozik valamire, és mégsem jut el oda, ahová tartott. Van, hogy kiderül, valami nem megy neki, hiába szeretné. És ez nem tragédia. Inkább a valóság.
A másik, amiről ritkábban beszélünk, hogy valójában nem lehetünk bármi. Ez elsőre talán keményen hangzik, de szerintem, miközben fontos, hogy higgyünk magunkban, nem árt az sem, ha azért realisztikusak maradunk. Én például valószínűleg hiába szerettem volna gyerekkoromban énekesnő lenni, soha nem lettem volna az. Nem volt hozzá hangom, tehetségem, vagy az a fajta kitartás, ami ahhoz kellett volna, hogy komolyan vegyem ezt az irányt. És ez rendben van. Olvass még a témában
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
Az évszakváltás és a kapcsolataink: miért indulnak be pont ilyenkor a szakítások
„Csoda, hogy beférsz az ajtón” – Testszégyenítő mondatok, amik egy életre tönkretesznek
Ahogy az is rendben van, ha valaki nem lesz grafikus, mert nincs térlátása, vagy nem lesz matematikus, mert a számok egyszerűen nem állnak össze a fejében úgy, ahogy másoknál. Ez nem értékítélet, hanem különbség.
Sokszor érezzük úgy, hogy ha ezt kimondjuk, akkor korlátozzuk a gyerekeket. Pedig szerintem épp az ellenkezője történik: ha nem mondjuk ki, akkor egy olyan elvárásba engedjük bele őket, ami később folyamatos elégedetlenséget szülhet.
Mert ha „bármi lehetek”, akkor miért nem vagyok VALAMI? Miért nem vagyok a legjobb? Miért nem vagyok kiemelkedő? Miért nem sikerült, amit megpróbáltam?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
