A rézvörös árnyalat aztán egyre jobban kezdett barnába hajlani, és egy ponton azt vettem észre, hogy alig látszik már a lenövésem, mert a festett hajszínem egyre jobban megközelíti a sajátomat.
Nagyjából ez időben döntöttem úgy, hogy itt az ideje egy drasztikus frizuraváltásnak, és egyik délelőtt besétáltam a fodrászomhoz, és pixire vágattam a hajamat. Minden, ami addig festve volt, lekerült. 15 év után először csak a saját hajszínemet viseltem, és örültem neki.
A természetes hajszínemet sosem lehetne tálkában kikeverni
A hajam azóta megnőtt, és én izgatottan fedeztem fel újra a saját árnyalatomat. Meglepődve jöttem rá, hogy amire én unalmas „közép-európai egérbarna”-ként emlékeztem, valójában egy gazdag, izgalmas árnyalat, tele mélységekkel és highlightokkal, erővel és természetességgel. Egy szín, amit tálkában keverve sohasem lehetne egészen pontosan leutánozni.
Akkor eldöntöttem, hogy amíg nem kezdek őszülni, nem festem be többé a hajamat. Ki akartam élvezni a saját hajszínemet, amíg csak lehet, mert harmincon túl már tudtam, hogy nem tart majd örökké. Olvass még a témában
