Meleg vízben körülbelül 3,5 percre van szükség – a 40℃-os számít az optimális hőmérsékletnek –, hogy az ujjbegyeid elkezdjenek ráncosodni, míg hűvösebb, körülbelül 20℃-os hőmérsékleten ez akár 10 percet is igénybe vehet. A legtöbb tanulmány azonban azt találta, hogy a maximális ráncosodás eléréséhez körülbelül 30 perc áztatási idő szükséges.
Az ujjbegyek ráncosodását általában passzív reakciónak tartották, amikor a bőr felső rétegei megduzzadnak, mert a víz beáramlik a sejtekbe az ozmózis néven ismert folyamat révén – a vízmolekulák áthaladnak a membránon, hogy kiegyenlítsék az oldatok koncentrációját mindkét oldalon. De már 1935-ben a tudósok azt gyanították, hogy a folyamat ennél többről szól.
Az idegek szerepe
Azok az orvosok, akik olyan sérült betegeket vizsgáltak, akiknél a középső idegét – az egyik fő ideg, amely a karon a kéz felé fut – elvágták, azt találták, hogy a betegek ujjai nem ráncosodtak. Számos szerepe mellett a középső ideg segít az úgynevezett szimpatikus tevékenységek szabályozásában, mint például az izzadás és az erek összehúzódása. Az orvosok felfedezése arra utalt, hogy az ujjbegyek víz által kiváltott ráncosodását valójában az idegrendszer szabályozza. Olvass még a témában
Az 1970-es években végzett tanulmányok további bizonyítékot szolgáltattak erre. Azt javasolták, hogy a kezek vízbe merítését egyszerű ágy melletti tesztként használják fel az idegkárosodások felmérésére, amelyek befolyásolhatják az öntudatlan folyamatok, például a véráramlás szabályozását.
Aztán 2003-ban Einar Wilder-Smith és Adeline Chow neurológusok, akik akkoriban a szingapúri Nemzeti Egyetemi Kórházban dolgoztak, önkéntesek vízbe áztatott kezén mérték a vérkeringést. Azt találták, hogy ahogy az önkéntesek ujjbegyén a bőr ráncosodni kezdett, jelentősen visszaesett a véráramlás az ujjakban.
Amikor olyan helyi érzéstelenítő krémet alkalmaztak, amely az egészséges önkéntesek ujjainak ereit átmenetileg összehúzta, azt találták, hogy az hasonló mértékű ráncosodást okoz, mint a vízbemerítés.
Wilder-Smith és munkatársai azt gondolják, hogy amikor a kezünket vízbe merítjük, az ujjainkban lévő verejtékcsatornák kinyílnak, hogy víz bejusson. Ez a bőrünkben lévő sók egyensúlyának felborulását eredményezi. A sóháztartás változása kiváltja az idegrostok fellángolását az ujjakban, ami a verejtékcsatornák körüli erek összehúzódásához vezet. Ez viszont térfogatveszteséget okoz az ujjbegy húsos területén, ami lefelé húzza a ráncosodó bőrfelületet. A ráncok mintázata attól függ, hogy a bőr legkülső rétege – az epidermisz – hogyan rögzítődik az alatta lévő rétegekhez.
