Őszintén hiszem, hogy a mozgás az egyik legfontosabb ajándék, amit a gyerekeinknek adhatunk. A rendszeres sportolás nem csak az egészséget szolgálja, hanem önfegyelmet, kitartást, testtudatosságot és örömöt is adhat. Az ismeretségi körömben sokan vannak, akik gyerekként versenysportoltak, és a mai napig hálásak érte: megtanultak célokat kitűzni, küzdeni, felállni egy-egy vereség után.
És mégis, amikor a saját lányom jövőjéről gondolkodom, egy dologban biztos vagyok: ha rajtam múlik, távol fogom tartani őt a versenysport világától.
Nem azért, mert ne tartanám értékesnek az élsportot. Hanem azért, mert ő egy hiperszenzitív gyerek, akinek a lelke sokkal sérülékenyebb, mint az átlagé. Nála minden kritika, minden kudarc mélyebb nyomot hagy, minden összehasonlítás hosszabb ideig gyógyul. Egy ilyen gyereknél a versenysport által megkövetelt folyamatos teljesítménykényszer könnyen több kárt okozhat, mint amennyi örömet adhat. Olvass még a témában
Miért vonzódunk jobban az elérhetetlen emberekhez? Íme a pszichológiai magyarázat
Ezt a 15 karácsonyi ajándékötletet minden divatrajongó imádni fogja
Mit csinálj, ha egy publikus mosdóban ragadsz? 4 mindennapi vészhelyzet megoldása
7 olcsó, könnyen elérhető gyógynövény, ami tényleg segít a fogyásban
A versenysport világa lehet gyönyörű, de biztos, hogy kemény
Nincs megállás, nincs „ma nincs kedvem”, nincs „most nem sikerült, de nem baj”. Egy bizonyos szint felett a nyomás állandó: jobb idő, nagyobb ugrás, több pont, magasabb helyezés. Még a legjobb szándék mellett is gyakran elkerülhetetlen az összehasonlítás – saját magunkkal, a csapattársakkal, az ellenfelekkel.
Egy hiperszenzitív gyerek számára pedig minden elveszített verseny, minden kritika, minden kihagyott célpont óriási csalódás, ami az önértékelését is mélyen megingathatja.
Nem szeretném, ha a mozgást ezzel a teljesítménykényszerrel kötné össze. Nem szeretném, ha úgy érezné, a mozgásnak az az értelme, hogy díjakat nyer, vagy legyőz valakit. És főleg nem szeretném, ha úgy érezné, hogy a mozgás a mentális egészsége rovására mehet.
Mert a sportnak az örömről kellene szólnia. Arról, hogy felfedezzük, mire képes a testünk, hogy élvezzük a mozgás örömét, hogy egészséges önbizalmat építsünk. Ezért más utat szeretnék választani a lányomnak.
