Van pozitív példa az olimpikonok között
2021-ben óriási port kavart Simone Biles amerikai tornász, amikor az Olimpián a mentális egészségére hivatkozva lépett vissza az egyik versenyszámtól. Noha értettem akkor is, és értem ma is azokat, akik úgy vélték, ezzel elvette a lehetőséget valakitől, aki helyette indulhatott volna, a mai napig azt gondolom, ha akkor és ott úgy érezte, hogy ez a legjobb, amit a lelki békéjéért tehet, akkor helyes döntést hozott.
Mert mindegy, hány millióba kerül, hány tévé közvetíti a világ hány országába, az olimpiai versenyszámok mindegyike is puszta játék marad, ahogyan minden sport is az, bármilyen komolyan vesszük is – és egyszerűen nevetséges lenne azt állítani, hogy egy játék érdekében megéri kockáztatni a szellemi jólétünket.
Nem állítom, hogy minden áron távol fogom tartani a lányomat a versenyszerű sportolástól. Ha egyszer úgy adódik, hogy azt mondja, tényleg ez az, amit csinálni szeretne, és sikerül találnunk egy VALÓBAN jó edző – és a minősítés itt nem azon fog múlni, hogy hány érmet hozott haza, hanem hogy emberként mit tud hozni a lányom életébe – akkor persze, elengedem. De én nem fogom versenyzésre ösztönözni. Olvass még a témában
A mozgás szeretete nem a versenyekben születik meg – hanem a szabadságban, a sikerélményekben, a saját határaink önálló felfedezésében. És ha valamit szeretnék neki útravalóul adni, az ez: hogy ne mások szemében keresse az értékét, hanem önmagában találja meg azt.
