Egy borzalmas általános iskolai testnevelőtanár miatt nekem a sportolásnak a puszta gondolata is sokáig gyomorgörcsöt okozott, és már felnőtt voltam, amikor sikerült megismernem a mozgás örömeit is. Nagyon szeretném, ha a gyerekemmel ez másképp lenne. Éppen ezért nem szeretném, hogy versenyszerűen sportolni kezdjen.
VIDEO A sminkmester megmutatja, hogyan rajzolj profi tusvonalat magadnak
Őszintén hiszem, hogy a mozgás az egyik legfontosabb ajándék, amit a gyerekeinknek adhatunk. A rendszeres sportolás nem csak az egészséget szolgálja, hanem önfegyelmet, kitartást, testtudatosságot és örömöt is adhat. Az ismeretségi körömben sokan vannak, akik gyerekként versenysportoltak, és a mai napig hálásak érte: megtanultak célokat kitűzni, küzdeni, felállni egy-egy vereség után.
És mégis, amikor a saját lányom jövőjéről gondolkodom, egy dologban biztos vagyok: ha rajtam múlik, távol fogom tartani őt a versenysport világától.
Nem azért, mert ne tartanám értékesnek az élsportot. Hanem azért, mert ő egy hiperszenzitív gyerek, akinek a lelke sokkal sérülékenyebb, mint az átlagé. Nála minden kritika, minden kudarc mélyebb nyomot hagy, minden összehasonlítás hosszabb ideig gyógyul. Egy ilyen gyereknél a versenysport által megkövetelt folyamatos teljesítménykényszer könnyen több kárt okozhat, mint amennyi örömet adhat.
A cikk folytatódik, lapozz!
7 inspiráló nő, aki örökre beírta magát a sporttörténelembe
