Őszintén hiszem, hogy a mozgás az egyik legfontosabb ajándék, amit a gyerekeinknek adhatunk. A rendszeres sportolás nem csak az egészséget szolgálja, hanem önfegyelmet, kitartást, testtudatosságot és örömöt is adhat. Az ismeretségi körömben sokan vannak, akik gyerekként versenysportoltak, és a mai napig hálásak érte: megtanultak célokat kitűzni, küzdeni, felállni egy-egy vereség után.
És mégis, amikor a saját lányom jövőjéről gondolkodom, egy dologban biztos vagyok: ha rajtam múlik, távol fogom tartani őt a versenysport világától.
Nem azért, mert ne tartanám értékesnek az élsportot. Hanem azért, mert ő egy hiperszenzitív gyerek, akinek a lelke sokkal sérülékenyebb, mint az átlagé. Nála minden kritika, minden kudarc mélyebb nyomot hagy, minden összehasonlítás hosszabb ideig gyógyul. Egy ilyen gyereknél a versenysport által megkövetelt folyamatos teljesítménykényszer könnyen több kárt okozhat, mint amennyi örömet adhat. Olvass még a témában
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Tökéletes egyensúly vagy váratlan flört? Ezt tartogatja a Mérleg hava a szerelmi életedben
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
