Röplabdáztunk. Állandóan. Minden pénteken a nulladik órában. Gyűlöltem. Féltem a felém repülő labdától. Féltem a csattanástól, az erejétől, az ütéstől a karomon. Mindig megpróbáltam beleállni, kinyújtani a kezem és hagyni, hogy nekem jöjjön a labda, mert tudtam, ha nem teszem, kiabálni fogsz. De az utolsó pillanatban elfogott a pánik, csak összehúztam magam és becsuktam a szememet. Ahogyan a bántalmazott gyerekek tenni szokták.
VIDEO Halak csillagjegyűként ezekre számíthatsz párkapcsolatban a többi csillagjegytől
Tizennégy éves voltam. Addigra azt hiszem, az egész iskolában elterjedt már a híre, hogy miért váltak el a szüleim, de te talán pont nem tudtad. Bár sokkal valószínűbb, hogy csak nem érdekelt. Nem vártam különleges bánásmódot. Nem volt velem sehol baj, jól tanultam, ahogyan addig is, kicsit talán túl nagy volt az igazságérzetem, de melyik kamasznak nem az. Tettem a dolgom, nem voltam problémás gyerek, már csak azért sem, mert nem vágytam semmi másra, csak hogy békén hagyjanak.
De nem minden félelmemet tudtam eltemetni magamban. Repülő tárgyak, hirtelen zajok, harag – ezekkel nem tudtam mit kezdeni.
Nem tudom, mit vártam tőled. Talán, hogy vedd észre, hogy én itt nem érzem biztonságban magam, és engedd, hogy valami mást csináljak. Talán azt, hogy legyél türelmesebb, vagy hogy csak ne kiabálj velem. Hogy miközben éppen az addigi egész életemet átható traumából próbálok kimászni, ne kezdj el vörös fejjel, teli tüdőből üvöltözni velem.
A cikk folytatódik, lapozz!
5 hihetetlen haláleset, ami valóban megtörtént – Viccnek is rossz
