Bár tudjuk, hogy mások felett (pláne ismeretlenül) ítélkezni nem szép dolog, mégis ez valamilyen szinten a természetünkbe van kódolva. Te is csinálod. A barátaid is csinálják. Néha észre sem vesszük, hogy ez rossz dolog, hiszen nem adjuk a másik tudtára hangosan, csak magunkban gondoljuk. Ezt pedig kétféle módon tesszük meg, noha összességében egyik sem vezet célra.
Amikor a bevásárlóközpontban várakozol a kasszánál, észrevétlenül, de kritizálsz másokat. Megnézed, mit vettek, mennyire kedvesek a pénztárossal, hogyan viselkednek mások előtt. Titkon te is rangsorolod a barátaidat az alapján, hogy mennyire segítőkészek veled, vagy milyen gyakran keresnek. Sőt, néha tudat alatt is ítélkezünk mások felett.
Amikor találkozol valakivel, már az első pillanatban el tudod dönteni, hogy vonzó-e az adott férfi vagy sem, anélkül, hogy bármilyen kategóriába tennéd. Mindez egy természetes emberi funkció, az életünk része. De ez nem jelenti azt, hogy megfelelő módon ítélkezel mások felett; ez ellen pedig te is tudsz tenni.
Tettek és szavak
Az, hogy miként kritizálsz másokat, nagyban függ attól, gyerekként milyen neveltetést kaptál.
Az emberek ugyanis kétféle módon ítélkeznek: az alapján, hogy mit tett a másik fél, vagy az alapján, hogy mi volt a célja.
Ha gyerekként azt tanították a szüleid, hogy a szándék a legfontosabb, akkor számodra ez lesz jelentősebb. Vagyis ha a párod karácsonyra olyan ajándékot vett neked, ami kicsit sem áll közel az ízlésedhez, te mégis értékelni fogod, mert a szándék az, ami számít.
Amennyiben viszont a szüleid azt tanították neked, hogy a tettek fontosabbak a szavaknál, akkor számodra ez lesz a jelentősebb. Például a munkádban nagyon igyekeztél azon, hogy megkapd az előléptetést, túlóráztál, elviselted a kritikát, és a végén mégis valaki mást választottak.
Ilyenkor te nem azt gondolod, hogy legalább mindent megtettél, és nyugodtan feküdhetsz le aludni, hanem azt, hogy a végén nem sikerült valóra váltani a célodat. Vagyis elégedetlen leszel, és nem érdekel, hogy a másik miért kapta meg a munkát, te csak azt látod, hogy nem te voltál a választott. Ugyanez történik egy ajándékozásnál is: rosszul érint, hogy a párod nem ismer téged igazán, és a szándék számodra csak másodlagos.
Amikor a két módszer keveredik
Hogy a kettő közül melyik a jobb hozzáállás, nehéz eldönteni. Ha a szándék a fontosabb részedről, akkor az megtanít arra, hogy türelmes és kedves legyél másokkal. Ha viszont a tett, az eredmény érdekel inkább, akkor az egy szuper motivációs eszköz, és segít, hogy sose add fel. A gondok ott kezdődnek, ha véletlenül keverjük a kettőt.
Azt mondják, saját magunk felett inkább a szándék alapján ítélkezünk, míg mások felett attól függően, hogy mit tettek. Ez viszont egy szakadékot teremt közted és mások között.
Például te mérges vagy arra a kollégára, aki késve érkezik a munkába, mondván, hogy előbb kéne indulnia. De amikor te késel el, szerinted elfogadható, hiszen igyekeztél beérni, de közbejött valami. Ezek alapján biztosan te is látod, hogy a kettő történet ugyanaz, csak saját magunkat nem kritizáljuk annyira, mint másokat. Emiatt viszont egy idő után a környezeted hipokratának, álszentnek fog tartani.
Szakértők szerint összességében ez a két módszer egyáltalán nem célravezető. Hiszen ahhoz, hogy valaki döntéseit, tetteit megértsük, tudnunk kell azt is, mi történt a háttérben. Általában nem ismerjük a kollégáink személyiségét, de mi hajlamosak vagyunk fejben felcímkézni őket. Hogy az egyikük nem elég felkészült. Hogy a másik túlságosan ambíciózus. De könnyen lehet, hogy olyan dolgok bújnak meg a háttérben, amelyeket még csak nem is sejtünk. Az emberek mindig is kritizálni fognak másokat, ez a természetükből fakad. Azonban, mielőtt bárkinek is beszélnél a véleményedről, érdemes belegondolnod, mi az, amit nem látsz. Hiszen biztos, hogy téged is kritizáltak már valamiért, ami egészen más értelmet nyert volna, ha ismerik a teljes sztorit.
Képek forrása: pexels.com