A legnagyobb változás: nyitottabb karácsony, több szeretet
Gyerekkoromban szigorú szabály volt, hogy a szenteste csak a szűk családé lehet, a rokonokat, nagyszülőket csak az ünnepek után látogattuk meg. Akkor természetesnek tűnt, de ma már érzem, mennyire másfajta kapcsolódást hoz nekünk a nagyobb, közös ünneplés.
Felnőttként egyre jobban vágytam arra, hogy december 24-én is együtt legyünk a tágabb családdal. Bár az én származási családom a gyerekkori hagyományt máig tartja, mi évről évre anyósommal, apósommal és a párom testvérével közösen ünneplünk, amikor csak lehet. Ez távolról sem egy „muszáj” feladat, hanem egyszerűen egy vágyott dolog. Szeretjük őket, jó érzés velük megosztani az ünnep első igazi estéjét és mindig csak azt kérjük, hogy a következő évben is megtehessük ugyanezt.
A gyerekkorom karácsonya sok ajándékot adott – nem feltétlenül tárgyakban, hanem élményekben és érzésekben. Ezeket hordozom tovább: a meghittséget, a nyugalmat, azt a fajta csendes örömöt, amit nem kell túlmagyarázni. Elengedtem viszont mindazt, ami már nem szolgál: a túl szigorú szabályokat, a „csak így lehet” hagyományokat, és azt az illúziót, hogy a karácsony attól lesz tökéletes, ha minden ugyanúgy történik, mint tavaly. A múlt és a jelen együtt formálják azt a karácsonyt, ami nekünk otthonos és békés – és amelyben talán majd a lányom is megtalálja a saját történetét. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkA politika és az ünnepi vacsora: mit tehetünk, ha nem egyeznek a politikai nézeteink?A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
