A díszek mögötti történet
Van egy másik kép is bennem, ami nagyon erősen kötődik a gyerekkoromhoz: anyukám minden évben meglepetésként díszítette fel a fát. Ő ebben látta a varázslatot. Mire hazaértünk, már ott állt csillogva, tökéletes esztétikával megkomponálva, mintha tényleg az angyalok hozták volna. Ahogy nőttem, egyre jobban vágytam arra, hogy részese lehessek ennek a pillanatnak. Tudtam már, hogy a fa nem magától kerül a helyére, de nem akartuk elvenni anyukám készülődésének örömét.
Viszont a saját családomban ezen a hagyományon változtattam, nálunk már az első évtől kezdve közös program a díszítés. A lányom egész évben várja, de az igazi izgalom novemberben kezdődik, amikor először kérdezi meg, „mikor kerül végre elő a doboz”. Nem örült, amikor közöltem, hogy „idén is csak 24-én” – de ez is része a közös varázsnak, a közös várakozásnak.
