Van az a bizonyos „nagy lámpa”, ami sok háztartásban tabu. Ahol a lábbeliket az ajtónál hagyjuk, ahol minden nap be kell vetni az ágyat, ott gyakran a „nagy lámpa” felkapcsolása is szigorúan tilos. Aki egyszer is felkapcsolta, tudja: ez a vakító, fehér mennyezeti fény azonnal megváltoztatja a szoba hangulatát – és sokaknál az idegrendszerre is negatív hatással van.
Miért bánt sok embert a nagy fény?
Dr. Stephanie Steele-Wren, pszichológus szerint a „nagy fény” iránti ellenszenv nem csupán vicc, hanem komoly, érzékszervi élmény.
„A mennyezeti világítás gyakran túl erős, intenzitását nehéz szabályozni, ami sok ember számára kifejezetten zavaró lehet” – mondja.
Olvass még a témában
Ez az érzés különösen azoknál erős, akik könnyen túlterhelődnek a vizuális ingerektől. A folyamatos, erős fény egyfajta „vizuális bombázást” jelent az agynak, ami fizikai kényelmetlenséget és feszültséget okozhat. Sok ember ezért csak akkor kapcsolja fel a nagy fényt, ha valamit gyorsan keres, vagy rendet akar rakni, majd azonnal le is kapcsolja. Mások pedig egyáltalán nem bírják elviselni.
De még azok számára is kellemetlen lehet a túl erős mennyezeti világítás, akik nem rendelkeznek különleges érzékenységgel.
„Megváltoztatja a tér hangulatát, és sokkal nehezebbé teszi a pihenést” – magyarázza Steele-Wren.
Gondolj csak a gyógyfürdőkre vagy terápiás irodákra: itt a finom, meleg fények a megszokottak, mert a lágy fények segítenek az ellazulásban.
