A rögzített hangok, amelyekről most már tudják, hogy a csukabálnákhoz tartoznak, azt is elárulják a kutatóknak, hogy a faj egyes példányai akár egész évben is a jéggel borított Antarktika vizei alatt maradnak, míg más példányok szezonálisan vándorolnak, és bizonyos időszakokban alacsonyabb földrajzi szélességi fokok mentén tartózkodnak.
Így csinálták
Az adóvevőket a kutatók egy csónakból helyezték az állatokra. A szénszálas rúdban tárolt szerkezet a hangok mellett a tengervíz hőmérsékletét és nyomását is rögzíti, az adatokat pedig továbbküldi a kutatóknak.
A nappali órákban az állat
okat a csónakkal is nyomon követték, így azonosítani tudták a csoport összetételét. Abban az időszakban, amikor a hápogás szerű hangot rögzítették, más állatfajt nem észleltek a környéken, ami szintén azt erősíti meg, hogy a különös zaj a csukabálnáktól származik.
Olvass még a témában
