– Pedig az tűrt magának éppen eleget – sajnálattal gondolt a madárcsontú apró asszonyra, aki az évek során számtalanszor támogatta haza az italtól véglénnyé változó urát, tűrve annak szidalmait, kötözködéseit, rossz természetét.
…
Bandi bácsi nem hagyhatta el a feleségét. Nem hagyhatta el, mert az agyvérzés, amit aznap éjjel kapott két vállra fektette. Lát, észlel, hall, de beszélni nem tud, így nem mondhatja el, amit érez a róla minden percben lelkiismeretesen gondoskodó asszonynak. Talán ha előbb és gyakrabban mondogatta volna, teljesült volna az álma: boldog öregkort élhettek volna meg együtt. Olvass még a témában






