– Nem tudom, mi ütött magába, de hogy négykézláb tud majd csak hazamenni, az biztos.
De az öreg csak legyintett: egy szuszra lehajtotta az újabb korsó sört, letette a pultra az érte járó pénzt, majd felállt, és az ajtó felé indult. A kocsmaajtóba érve hirtelen megfordult.
– Hogy mi ütött belém? Azt kérdezed? Megmondom én neked! 70 éves fejjel kell megérnem, hogy elhagyom az asszonyt. Világéletemben azért dolgoztam, hogy boldog öregkort élhessünk meg együtt, s ehelyett mit kapok cserébe? Egy fúriává keseredett vénasszonyt, aki, még ha kérdez, akkor is szitkokat szór felém – kiabálta magából kikelve, majd lecsendesedve folytatta: Olvass még a témában
– Hiába szerettem, és szeretem még ma is, képtelen vagyok elviselni. Minden együtt töltött perc mérgezi a vérem. Nem tűrök neki tovább…– mondta egyre botladozó nyelvvel, majd kilépett az ajtón, így nem hallhatta a kocsmáros szavait.
