VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Akik tanultak valaha egy kicsit is zongorázni, azoknak nem kell magyarázni, milyen nagy koncentrációt, összeszedettséget, önfegyelmet és precizitást igényel egy futam lejátszása. Azt sem kell magyarázni, hogy előtte mennyit kell egyes futamokat gyakorolni a könnyed hatás, a nagyon pontos ritmus elérése érdekében. Fischer Annie ebben (is) utánozhatatlan.
Néhány szó a zongorázásról
Futamokkal, skálázással bemelegíteni. Külön kézzel, két kézzel gyakorolni, a bonyolultabb részeket kiemelni, figyelni a kéz és hát tartására, még a második, gyakorlással eltöltött óra után is. Figyelni az ujjrendre. Tartani a ritmust bármi áron. Lelket adni a dinamikával.
Akkordoknál ügyelni, hogy az egyszerre leütött hangok egyikének erőssége se „lógjon ki”. Soha. A dinamikában ügyelni a felépítettségre, azt mindig betartani. És miután szó szerint ezerszer eljátszottad a darabot, egyszer csak elkezdesz az általad felépített darabban benne élni.
A tehetség smafu, aki erre adja a fejét, annak mind akad belőle, tehát a zongorázás maga a kitartás. Nincs lehetetlen, csak te vagy gyenge, ha nem sikerül. Mindezt pedig élvezni kell tudni… vagy elbuksz.
Fischer Annie, az erő
A korabeli felvételeken érdemes megnézni azt, ahogyan bemegy a színpadra, megáll a zongora mellett, megérintve azt – a nadírt. Mintha a világon egyedül a zongora érintése adna neki biztonságot.
Aztán leül, és míg egy egész zenekar játszik, beleszövődik egyenes tartása a zenébe. Már akkor benne él a csodában, mozdulatlanul. Nem látványos az, ahogy játszani kezd, hiszen nem ő a fontos, hanem a zene, amit alkot, alkotnak közösen a zenekarral.
A cikk folytatódik, lapozz!
Álmatlanság és spermaveszteség. Az 5 legfurcsább kulturális elmebaj
