Fischer Annie, az erő
A korabeli felvételeken érdemes megnézni azt, ahogyan bemegy a színpadra, megáll a zongora mellett, megérintve azt – a nadírt. Mintha a világon egyedül a zongora érintése adna neki biztonságot.
Aztán leül, és míg egy egész zenekar játszik, beleszövődik egyenes tartása a zenébe. Már akkor benne él a csodában, mozdulatlanul. Nem látványos az, ahogy játszani kezd, hiszen nem ő a fontos, hanem a zene, amit alkot, alkotnak közösen a zenekarral.
Ez az alázat az, ami mindenek fölé emeli őt, mint előadót. Nem egy nőt látunk, hanem a zene és a lélek összefonódását. Az ember csak eszköz, a muzsika eszköze. Olvass még a témában
Lehalkítom a zenét, amikor kocsival egy címet keresek – 10 furcsaság, amit mindannyian elkövetünk
Aprított papír a kertben? Ezt a 3 trükköt imádni fogod!
„Ugyanaz a tusfürdő jó samponnak, balzsamnak, arclemosónak és szappannak” – A legendás férfi logika röhejes oldala
3 dolog, amit idén nyáron nem csinálok – és ettől már most sokkal jobban érzem magam
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
