Fischer Annie, az erő
A korabeli felvételeken érdemes megnézni azt, ahogyan bemegy a színpadra, megáll a zongora mellett, megérintve azt – a nadírt. Mintha a világon egyedül a zongora érintése adna neki biztonságot.
Aztán leül, és míg egy egész zenekar játszik, beleszövődik egyenes tartása a zenébe. Már akkor benne él a csodában, mozdulatlanul. Nem látványos az, ahogy játszani kezd, hiszen nem ő a fontos, hanem a zene, amit alkot, alkotnak közösen a zenekarral.
Ez az alázat az, ami mindenek fölé emeli őt, mint előadót. Nem egy nőt látunk, hanem a zene és a lélek összefonódását. Az ember csak eszköz, a muzsika eszköze. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
