Fontos, hogy ne kiabáljunk vele és küldjük el, hanem magyarázzuk el neki, hogy miért történik az, hogy őt most kivonjuk a játékból.
Ha nem elsősorban büntetésként éli meg a szigort, hanem valóban következményként, sokkal hatásosabb lesz a módszer. Ha a szülő nem tanítja meg a gyereknek azt, hogy tettei következményekkel járnak, akkor maga az élet fogja, ami sokkal keményebb tanító.
A pro és kontra után foglaljuk össze mi az, amiben a legtöbb szakember egyetért:
Ha a gyermek hisztizik és tombol, ne küldd el, hanem vidd egy csendes helyre és mondd neki azt, hogy tudod, hogy most ingerült, de vegyen mély lélegzeteket, próbáljon megnyugodni és utána beszélgethettek az érzéseiről. Ez pont a sarokba állítás ellentéte, mert ilyenkor a gyermek kapcsolatban marad a szülővel.
Ne „zárd ki” a gyereket azzal, hogy kiküldöd a szobából, inkább „vond ki a szituációból” pár percre. A négy év alatti gyerekeknek elég fél perc, a nagyobbaknak pár perc szükséges. Ezután tereld vissza a játékhoz, ebédhez, bármihez, ami éppen a helyzet volt és ne neheztelj rá látványosan, hogy nem legyen benne szégyenérzet. Olvass még a témában
