A megengedő szülők szeretők és kedvesek, a gyerek szükségleteit helyezik előtérbe. Nem szabnak szabályokat, nem akarják kontrollálni a gyereküket, és megengedik nekik, hogy döntéseket hozzanak, még akkor is, ha később megbánják azokat, vagy a szülő előre látja, hogy nem ezek a jó döntések.
A gyerek ennek hatására elég sok bajba keveredhet, de ha a személyisége olyan, csakúgy, mint a kötődő szülői viselkedésnél, egy egészséges, független, empatikus felnőtté válhat, aki nagyon boldogan emlékszik vissza a gyerekkorára.
5/7 Szabadon engedő szülői viselkedés
A gyerek egészen nyugodtan mehet, és csinálhatja a dolgát, a szülő nem szól bele a döntéseibe – viszont a megengedő szülővel ellentétben egyengeti a gyerek útját, és terelgeti a jó irányba, anélkül, hogy szabályozná, mit tehet, és mit nem.
Az ilyen szülők függetlenséget, kontrollt, felelősséget és szabadságot adnak a gyereküknek, de cserében elvárják néhány nagyon egyszerű szabály betartását, és ha ez nem történik meg, a gyereknek viselnie kell a szigorú következményeket. A gyerek így önállóbbá, stresszmentesebbé nő fel, mert már korán találkozik döntéshelyzetekkel, és azzal is, hogy a tetteinek következményei vannak.
Ez a megengedő szülői viselkedés ellentéte: a szülő a gyereke minden lépését kontrollálni akarja, az élete minden területére rátenné a kezét, és még véletlenül sem engedi meg a gyereknek, hogy saját döntéseket hozzon.
Hiába viselkedik a szülő a szeretet és az aggodalom miatt úgy, ahogy, ez a gyereknek minimálisan sem tesz jót, mert nem tanulja meg saját maga egyengetni az útját. Kutatások kimutatták, hogy az ilyen szülők gyerekei gyakrabban és többet isznak, és vakmerőbbek, gyakrabban kerülnek bajba.
