A szülőlétre nincs előre meghatározott útmutató, ezért természetes, hogy mindenki másképp próbálja megoldani, hogy a gyerekéből vállalható felnőtt váljon. Hét különböző típust mindenképpen megkülönböztetünk egymástól aszerint, hogy hogyan viselkedik a saját gyerekével – te melyikbe tartozol?
VIDEO Napcsókolta smink, a forró estékre
1/7 Parancsoló szülői viselkedés
Rengeteg szakértő szerint ez a legcélravezetőbb mind közül, hatékony és követhető, ami a gyereknek nagyon fontos. Az ilyen szülő ismérve az, hogy egyértelmű, könnyen követhető határokat szab, normális elvárásai vannak a gyerekei felé, hajlamos a pozitív visszacsatolásra, és meghallgatja a gyerek véleményét is.
A szigorú, de igazságos és szerető szülő mintaképe. Bár tökéletesen működhet, a szülőktől nagy odafigyelést és következetességet igényel.
„Amíg az én házamban laksz, azt csinálod, amit én mondok!” – ismerős? Ha igen, akkor már biztosan egy tekintélyelvű szülőről beszélünk, aki felhasználja a felsőbbrendű helyzetét ahhoz, hogy a gyerek engedelmeskedjen neki.
A büntetés és az ambiciózus célok jellemzik az ilyen szülőt, na meg az, hogy nem igazán pártolja az egészséges kommunikációt a szülő és a gyerek között.
Az ilyen viselkedés gyerekközpontú, rengeteg szeretettel és odafigyeléssel, a legtöbb ilyen szülő még együtt is alszik a gyerekkel, nem kiságyban altatja.
Mindig a gyerek szükségletei kerülnek előtérbe, a szülő azonnal kielégíti őket kérdés nélkül.
Furcsának tűnhet, de kutatások szerint az ilyen szülői kötődéssel felnövő gyerekekből független, kevésbé stresszes, ellenálló, empatikus felnőtt lesz, aki képes uralkodni az érzelmein.
A megengedő szülők szeretők és kedvesek, a gyerek szükségleteit helyezik előtérbe. Nem szabnak szabályokat, nem akarják kontrollálni a gyereküket, és megengedik nekik, hogy döntéseket hozzanak, még akkor is, ha később megbánják azokat, vagy a szülő előre látja, hogy nem ezek a jó döntések.
A gyerek ennek hatására elég sok bajba keveredhet, de ha a személyisége olyan, csakúgy, mint a kötődő szülői viselkedésnél, egy egészséges, független, empatikus felnőtté válhat, aki nagyon boldogan emlékszik vissza a gyerekkorára.
A gyerek egészen nyugodtan mehet, és csinálhatja a dolgát, a szülő nem szól bele a döntéseibe – viszont a megengedő szülővel ellentétben egyengeti a gyerek útját, és terelgeti a jó irányba, anélkül, hogy szabályozná, mit tehet, és mit nem.
Az ilyen szülők függetlenséget, kontrollt, felelősséget és szabadságot adnak a gyereküknek, de cserében elvárják néhány nagyon egyszerű szabály betartását, és ha ez nem történik meg, a gyereknek viselnie kell a szigorú következményeket. A gyerek így önállóbbá, stresszmentesebbé nő fel, mert már korán találkozik döntéshelyzetekkel, és azzal is, hogy a tetteinek következményei vannak.
Ez a megengedő szülői viselkedés ellentéte: a szülő a gyereke minden lépését kontrollálni akarja, az élete minden területére rátenné a kezét, és még véletlenül sem engedi meg a gyereknek, hogy saját döntéseket hozzon.
Hiába viselkedik a szülő a szeretet és az aggodalom miatt úgy, ahogy, ez a gyereknek minimálisan sem tesz jót, mert nem tanulja meg saját maga egyengetni az útját. Kutatások kimutatták, hogy az ilyen szülők gyerekei gyakrabban és többet isznak, és vakmerőbbek, gyakrabban kerülnek bajba.
A szülő nem folyik bele a gyereke életébe, sokszor saját döntésből, de még gyakrabban rajta kívül álló okok miatt (több műszakos munka, egyedülálló szülő, satöbbi). A szülő a minimálisnál nem foglalkozik többet a gyerekkel, az alapvető szükségleteit elégíti csak ki, tovább már nem megy.
Ez nagyon káros a gyerekre nézve, rengeteg negatív vonatkozása van felnőttkorban, ráadásul azok, akiknek ilyenek voltak a szülei, nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is hasonló szülők később.