Nem vagy köteles mások jellemhibáinak terhét viselni.
Hamarabb
35 éves voltam, amikor „fellázadtam” és a karácsonyi vendégsereg előtt sikerült anyám arcába üvöltenem, hogy „Nem leszek többé én az okosabb!” Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik: a család csak állt tátott szájjal, hogy mi történik, pedig csak az volt a helyzet, hogy elegem lett húgom és apám folyamatos csesztetéséből.
Én anyámra ütöttem, húgom viszont apám kiköpött mása (sokkal szebb nálam), és gyerekkorom óta viseltem az ő elválaszthatatlan duójuk verbális zaklatását, amit viccelődésnek álcáztak. Anyám sosem állt mellém, mindig csak annyit mondott, hogy: Olvass még a témában
„Jajj, Krisztikém, tudod milyenek, legyél te az okosabb.”
Ez működött három évtizeden keresztül, és pont ez a szenteste volt az, amikor betelt a pohár: közöltem apával és hugival, hogy még egy beszólás és engem soha többet nem látnak. Érdekes módon azóta visszavettek és normálisak, ezért csak azt bánom, hogy nem hamarabb álltam a sarkamra.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
