Sokan félnek beadni a válópapírokat 50 felett, hiszen ijesztőnek tűnik ennyi idősen, egyedülállóként újrakezdeni az életet. Egy olvasónk, Zita viszont épp ilyen helyzetbe került, és őszintén elmesélte, milyen változásokon ment keresztül ez idő alatt!
A netes ismerkedések kusza világában
Úgyhogy végül a lányom unszolására regisztráltam egy társkereső oldalra, mivel egy kisközségben (körülbelül 1000 lakossal) nem sok lehetőségem volt új emberekkel találkozni. Ez volt valamikor 2016 környékén, ekkortájt kezdtem igazán ismerkedni az internetezéssel, úgyhogy a csetelés terén még nem volt nagy tapasztalatom.
Mit ne mondjak, nem arra számítottam, ami ezt követően történt! Kicsit azt hittem, hogy hamar találok valakit, aki szimpatikus a fotók alapján, jófej, és ugyanazt keressük. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem olyan könnyű egy 50 éves nőnek komoly kapcsolatot találni. Rengeteg elvált férfival beszélgettem, akik nem akartak komolyat egy több év(tized)es házasság után. Ezt meg is értem, de bosszantó volt, hogy nagytöbbségük nem vágyott hosszú kapcsolatra.
Elég váratlanul ért az is, amikor ismerősök írtak rám, akikről nem is tudtam, hogy fent vannak, leginkább azért, mert amúgy házasok…
Arról nem is beszélve, hogy elég gyorsan megtaláltak emberek a szexuális tartalmú üzenetekkel, 18+-os fotókkal, amelyek elvették a kedvemet az egésztől. Ezt erősítette az, hogy rengetegen felszívódtak pár nap beszélgetés után, és ismerkedtek tovább másokkal az oldalon.
A barátságok fontossá válnak
A regisztrálást követő egy évben sokszor töröltem magam az oldalról, majd tértem vissza egy kisebb szünet után. Ez idő alatt volt pár randim, akadt közöttük olyan is, akivel kezdett komolyra fordulni, de valahogy sosem sikerült igazán rátalálnom arra, akivel el tudnám képzelni az életem további részét. Úgyhogy egyre többet kezdtem magammal foglalkozni. Örökbefogadtam egy kutyát, akiről később kiderült, hogy nagyon szereti kiásni a virágaimat, úgyhogy a nyarat a kert újratervezésével töltöttem.