Zita most 54 éves, és épp az 50. születésnapja előtt zárult le a válópere. Férjével közösen döntöttek úgy, hogy külön utakon folytatják. A baráti kapcsolat megmaradt közöttük, gyerekeik pedig mindvégig támogatóak voltak. Ebből kiindulva ő még a szerencsésebb exfeleségek közé tartozik, de így sem ment neki túl könnyen belerázódni egy 50 éves szingli nő cipőjébe!
19 éves voltam, amikor megismertem a férjemet, előtte nem is nagyon volt kapcsolatom.
Szóval mondhatjuk, hogy sosem voltam még igazán egyedülálló, és azóta, hogy utoljára kerestem párt, elég sokat változott a világ. Eleinte nem is akartam ismerkedni, jó volt egyedül, de úgy egy év után kezdtem üresnek érezni a lakást. A gyerekeink már kirepültek, maximum hétvégére látogattak haza, de most már azt is ritkábban, mert hol hozzám, hol a volt férjemhez mentek. Ezért is szerettem volna találni valakit, akivel megoszthatom a hétköznapokat, és akivel együtt kirándulhatunk, utazhatunk.
Viszont beláttam, hogy már nem egészen ismerkedhetek úgy, ahogy 30 éve. Nincsenek már búcsúbálok a lakóhelyemen, ahol lehet ismerkedni új emberekkel; vagy legalábbis ezeket nem az én korosztályomnak szánják. Nekem egyébként is csak egy-két barátnőm maradt fiatalabb koromból, akik mind házasok voltak. Velük szóba sem jöhetett az, hogy elmenjünk „bulizni”. De amúgy sem láttam magam előtt, hogy a lányom korosztályával együtt táncoljak valamilyen szórakozóhelyen, ahol a fiatalok mellett 100 évesnek érezhetem magam. Ugyanakkor viszont nagyon hiányzott a társasági élet, és egyre inkább magányosnak éreztem magam. Olvass még a témában
Miért várunk gyors megoldást hosszú évek sebeire? A terápia, mint türelemjáték
„Nem fogok többet mindent én fizetni” – Mi az, amit már soha nem fogsz elkövetni egy párkapcsolatban?
Akik mindent elnéznek: az állatöv 4 legmegbocsátóbb jegye
A cipőktől a szerepcseréig: 5 izgalmas hálószobai fétis, ami feldobja a hosszú távú kapcsolatokat is
