Az első tetoválásomat 18 évesen csináltattam, úgyhogy nem mondhatnám, hogy félek a tűtől, vagy a maradandó motívumoktól, mégis nagyon régóta húztam a szemöldököm újrarajzolását.
Féltem rábízni ezt a meghatározó lépést valakire
Korábban borzasztóan idegenkedtem attól, milyen lehet egy végleges minta, ráadásul az arcomon, ami állandóan szem előtt van. Nem fogom tudni háttérbe szorítani, elrejteni, ha nem tetszik, akkor éveken keresztül viselhetem a következményeit. A közelünkben is egyre több sminkes, kozmetikus végezte el ezt a szakmát, de egyikőjüknél sem éreztem azt, hogy őt kellene választanom. Aki pedig annyira szimpatikus volt, hogy elgondolkoztam a lehetőségen, olyan extrém magas árat kért, hogy az tartott vissza.
Habozásomat erősítette, hogy alapvetően nem határozta meg a mindennapjaimat az, milyen a szemöldököm – valószínűleg ez miatt sem éreztem sürgetőnek a kérdést. Rendszeresen átrajzoltam, festeni is szoktam, de aki rám nézett, annak enélkül sem az tűnt fel, hogy túl vékony, vagy hiányos lenne. Engem is inkább az zavart, hogy nem teljesen egyforma a kettő. Talán a korábbi rossz szedések okozták, vagy az, hogy régen a vékony szemöldök volt a divat és nem egyformán nőtt vissza akkor sem, ha szabadon hagytam „elburjánzani”. Volt vele meló a sminkelés során, de úgy gondolom, ezzel sokan így vannak manapság.
Szóval az ötlet, hogy majd egyszer megcsináltatom, már régóta ott volt, de nem jött szembe velem a lehetőség. Egészen addig, amíg a kozmetikus barátnőm be nem jelentette, hogy szemöldöktetoválásra készül. Egyből lecsaptam a témára és megkérdeztem, kihez megy. Kiderült, hogy van az egyik szomszédos városkában egy olyan hölgy, aki iszonyúan precíz, nagyon korrekt és kedvező áron dolgozik.
Már-már gyanús volt, de ami igazán meggyőzött az, hogy kiderült, a környék összes kozmetikusának, sminkesének ő készítette a szemöldökét – még azokét is, akiknek volt sminktetováló végzettsége. Mondanom sem kell, néhány napon belül bejelentkeztem hozzá, és amikor beszéltem vele telefonon, annyira kedves volt, hogy teljesen megnyugodtam. Persze, amikor eljött a nagy nap, kicsit izgultam.
Így zajlik egy szemöldöktetoválás
Szép, higiénikus helyen fogadott, láttam, hogy mindent fertőtlenít, frissen bont. Először kicsit megigazította a szemöldökömet (én direkt nem szedtem ki semmit, mert nem tudtam, hogy azzal ártok-e a tervezésnek), aztán feltette az érzéstelenítőt. Amíg hatott, beszélgettünk, megkérdezte, milyen technikát képzeltem el, milyen formát gondoltam, mire vágyom. Mutattam neki pár képet is, amit korábban elmentettem, és így közösen szépen összeállt a kép.
Az érzéstelenítő letörlése után felrajzolta az ő tervét, majd megmutatta nekem: egy helyen kértem, hogy legyen kicsit vékonyabb, de az íve, formája teljesen olyan lett, amit korábban megbeszéltünk. Örültem, hogy egyeznek az elképzeléseink és az, ami jól áll nekem – mindenképpen természetes, nem túl ívelt, feltűnő szemöldököt szerettem volna.
Ezután már jött is a varrás: először a kontúr, aztán a kitöltés, mivel púderes technikát választottam. Az elején gyakorlatilag semmit sem éreztem, utána már valamit igen, ahogy kezdett csökkeni az érzéstelenítő hatása. Akinek van „igazi” tetoválása, az tudja, hogy ez a közelébe sem ér annak a fájdalomküszöbnek. Valójában erre is számítottam, hiszen más a technika. A sminktetoválás festékanyagai nem jutnak el a bőr mélyebb rétegeibe, eleve nem tudnak olyan fájdalmat okozni még úgy sem, hogy kellően érzékeny helyről beszélünk. Mindennel együtt bő két óra volt a projekt, de a legtöbbet szerintem arra vártunk, hogy hasson az érzéstelenítő.
Akkor is sokkoló az eredmény, ha tudod, mire számíts
Az eredmény nyilván kicsit sokkoló volt, még ha tudja is az ember, hogy vékonyabb, világosabb lesz a tetoválás, mint amilyennek frissen látszik. Mégis más látni a tükörben az éppen durvának ható munkát, de korábban jó pár előtte-utána fotót megnéztem, úgyhogy végül azt láttam, amire számítottam. A tetoválás mindkét oldalon egyforma, szabályos volt, így erre koncentráltam, nem pedig arra, hogy egyelőre túlságosan drasztikusnak hat.
Olyan volt, mint amikor egy kicsit sötétebb a frissen festett szemöldök és egy picit vastagabb is a kelleténél.
Nem tudom, hogy a bőröm ennyire szerencsés, vagy sok egyéb tényező játszott össze, de valójában egyáltalán nem hegesedett, sebesedett a tetoválás. A kozmetikus hölgy mondta, hogy a púderes nem igazán szokott, de azért legalább egy kis hártyás leválásra számítottam, valójában ezt is feltűnésmentesen megúsztam. A harmadik napon már látványosabb halványabb lett a tetoválásom, elmúlt a pici duzzanat is, így nem tűnt vastagnak sem.
Mondhatom, hogy tökéletes lett és pont olyan, amilyet elképzeltem, bár ezt nehezen mertem korábban elhinni. Azonban úgy voltam vele, hogy megbízom a választott szakértőben és abban, hogy meg tudja valósítani azt, amiért megkerestem. Most már csak azt bánom, hogy nem marad így örökre, mert elképesztő módon megkönnyíti a reggeli készülődést… Én egyébként sem viszem túlzásba a sminkelést, általában csak szempillaspirált használok, de a szemöldököm formázása sok időt vett igénybe. Most csak felviszem az arckrémemet, kifestem a pilláimat, és kész is vagyok egy átlagos hétköznapon.
Nem véletlen, hogy nem végleges a kozmetikai tetoválás
Valahol rossz, hogy újra kell majd csináltatni, de megtudtam, komoly esztétikai okai vannak annak, hogy a tetoválás nem végleges: egyrészt változik az arcunk bőre, állaga, „elmozdul” idővel a tetoválás, másrészt változik a divat is, és nem biztos, hogy ami most trendi, az később is az lesz. Bár, én nagyon természetes tetoválást kértem, és ez az, ami szerintem sosem megy ki a divatból. Mégis örömmel fogok visszamenni, mert tudom, hogy ugyanilyen szuper lesz a végeredmény, csak most már nyugodtabban várhatom ki a néhány napos gyógyulás végét.
Egyébként a legjobb visszaigazolás anyukámtól érkezett. Mondtam neki, hogy majd megcsináltatom a szemöldökömet. Egy kicsit kételkedett, mert „neki nem nagyon tetszenek”. Nem mondtam, melyik nap megyek, és amikor újra találkoztunk, már gyógyult volt. Nem szólt semmit, észre sem vette, úgy kérdeztem rá fél óra múltán: „Na, milyen lett a szemöldököm?”. Pont ez volt a célom, azt szerettem volna, ha annyira természetes, hogy fel sem tűnik senkinek, hogy nem a sajátom.
Összefoglalva örülök nagyon, hogy rászántam magamat, maga a tetoválás szinte fájdalommentes volt, a kezelése egyszerű, a gyógyulása gyors.
Szerintem a kulcs az, hogy megfelelő szakembert válasszunk, akiben maximálisan meg tudunk bízni, és akin látszik, hogy lelkesen, szeretettel végzi a munkáját. Érdemes kivárni azt, akinél ezt érezzük. Én még korrekción nem voltam, mert időközben lebetegedtem, de azt hiszem, sokat elmond a munka minőségéről az, hogy nem is igazán kell korrigálni a végső művet. Egy helyen látszik, hogy kicsit kikopott a festék, de ott egyébként is sűrű a szemöldököm és a szálak tökéletesen eltakarják a felületet.