Így zajlik egy szemöldöktetoválás
Szép, higiénikus helyen fogadott, láttam, hogy mindent fertőtlenít, frissen bont. Először kicsit megigazította a szemöldökömet (én direkt nem szedtem ki semmit, mert nem tudtam, hogy azzal ártok-e a tervezésnek), aztán feltette az érzéstelenítőt. Amíg hatott, beszélgettünk, megkérdezte, milyen technikát képzeltem el, milyen formát gondoltam, mire vágyom. Mutattam neki pár képet is, amit korábban elmentettem, és így közösen szépen összeállt a kép.
Az érzéstelenítő letörlése után felrajzolta az ő tervét, majd megmutatta nekem: egy helyen kértem, hogy legyen kicsit vékonyabb, de az íve, formája teljesen olyan lett, amit korábban megbeszéltünk. Örültem, hogy egyeznek az elképzeléseink és az, ami jól áll nekem – mindenképpen természetes, nem túl ívelt, feltűnő szemöldököt szerettem volna.
Ezután már jött is a varrás: először a kontúr, aztán a kitöltés, mivel púderes technikát választottam. Az elején gyakorlatilag semmit sem éreztem, utána már valamit igen, ahogy kezdett csökkeni az érzéstelenítő hatása. Akinek van „igazi” tetoválása, az tudja, hogy ez a közelébe sem ér annak a fájdalomküszöbnek. Valójában erre is számítottam, hiszen más a technika. A sminktetoválás festékanyagai nem jutnak el a bőr mélyebb rétegeibe, eleve nem tudnak olyan fájdalmat okozni még úgy sem, hogy kellően érzékeny helyről beszélünk. Mindennel együtt bő két óra volt a projekt, de a legtöbbet szerintem arra vártunk, hogy hasson az érzéstelenítő. Olvass még a témában
