A nárcisztikus férfi soha nem egyenes úton lép ki egy kapcsolatból
Az empátiája pedig mindig feltételekhez kötött: támogat, amíg az neki is hasznot hoz, de amint az érdekei máshol nagyobb előnyt ígérnek, a kedvesség hirtelen elillan. Ilyenkor a kapcsolat teljesen egyirányúvá válik, ahol az adás csak eszköz, nem pedig valami, amit az érzelmek vagy a tiszta szándékok vezérelnek.
A másik fél számára ez rendkívül zavaró, hiszen sosem tudja, mikor „érdemes” szeretni vagy támogatni a nárcisztikust. Egyik nap még elismeréssel és figyelemmel halmozza el, másnap elzárkózik, elérhetetlenné válik, vagy éppen áldozatként állítja be magát – mintha ő lenne a kapcsolat szenvedő alanya. Ez a viselkedés tudatos stratégia: bűntudatot kelt, hogy a társ újra és újra kapcsolatba lépjen vele, miközben ő teljesen összezavarodik és elkezdi megkérdőjelezni a saját ítélőképességét.
