Az egyik legjobb barátnőm éveken át élt egy nárcisztikus férfi mellett, és bár sokáig nem is sejtettem, mi zajlik a háttérben, végül testközelből láthattam, hogyan épül le valaki, akit egykor mindenki bájosnak és életvidámnak ismert.
Ahogy az ő történetét végignéztem, sok minden a helyére került bennem is. Megértettem, miért olyan nehéz kilépni egy ilyen kapcsolatból, és azt is, hogyan ismerhetjük fel, ha a partnerünk épp a saját, színpadias összetörését készíti elő.
Utólag megdöbbentő, de sokáig azt hittem, a barátnőm boldog.
Ezt mutatta a külvilág felé és ezt mutatta nekem is. Nem panaszkodott, nem árult el semmit, ami arra utalt volna, hogy baj van. Ha mégis elejtett egy-egy félmondatot, azt is rögtön tompította: „Csak mostanában feszült egy kicsit, de majd rendeződik.” Olvass még a témában
Ma már tudom, hogy ez is része a nárcisztikus kapcsolat dinamikájának – a bántalmazott fél megtanul hallgatni, mert azt sulykolják belé, hogy mások úgysem értenék meg. Ha ezt elégszer hallja valaki, akkor tényleg azt gondolja, hogy még a legjobb barátnője sem hinne neki.
A látszat-béke azonban az egyik legveszélyesebb dolog. Kívülről minden rendben lévőnek tűnik, közben odabent lassan, de biztosan teljesen kikészül valaki. A barátnőm akkor kezdett megnyílni, amikor már szinte semmi nem maradt abból, aki valaha volt és annyira kizsigerelte a partnere, olyan határokat lépett át, amiket a sok éves gyötrés ellenére sem tudott tolerálni.
