Elraboltak, de megszöktem. 10 valós áldozat meséli el menekülése történetét

Este éppen leparkoltam, amikor egy férfi elém ugrott, kést nyomott a nyakamhoz és közölte, hogy most beülünk a kocsiba és elmegyünk a legközelebbi ATM-ig. Mögöttem ült, a kést végig a nyakamhoz nyomta. Alig tudtam vezetni, remegett kezem-lábam, biztos voltam benne, hogy meg fog ölni. Elvette a kártyámat, majd szitkozódott, amikor látta, hogy alig van rajta pénz. Durván visszalökött a kocsiba és ezúttal ő ült a volán mögé.

Rettegtem, nem akartam tudni, hova visz. Amikor egy kanyarban lelassított, kiugrottam, úgy voltam vele, inkább megsérülök, minthogy vele menjek. Utánam nyúlt, elszakította a ruhám, de megállt utánunk egy autó, így elhajtott. Hónapokkal később elkapták és megtudtam, hogy már több nőt rabolt el, akik – fogalmazzunk úgy – sokkal rosszabbul jártak mint én, aki megúsztam egy törött bokával.

Egy férfi leütött és belökött a kocsijába. Azt hitte, elájultam, de végig magamnál voltam, csak próbáltam kitalálni, mit tegyek, a kezem gyorskötözővel kötötte össze. Hallottam, ahogy az anyjával beszél telefonon, hogy késni fog otthonról. Halkan elkezdtem kérlelni, hogy ne bántson. Azt mondtam, hogy egyedülálló anya vagyok, van három fiam (nem igaz), az egyik még kisbaba. Mondtam neki, hogy idős anyám belehalna, ha meghalnék és a gyerekeim intézetbe kerülnének.

Összehordtam mindent, hogy én is úgy szeretem a gyerekeimet, mint őt az anyukája, aki biztosan büszke rá, próbáltam magam embernek láttatni vele, nem egy tárgynak. Azt láttam egy filmben, hogy ezt kell ilyenkor tenni. Végül egy piros lámpánál hátrahajolt, elvágta a gyorskötözőt és azt mondta, takarodjak a szeme elől. Sosem fogták el.