A legtöbb szülő azon kapja magát, hogy folyamatosan az eredményt méltatja: az ötöst, a gólt, a szép rajzot. Közben van egy sokkal mélyebb réteg, amit könnyű elfelejteni: az, ahogyan a gyerek küzd, próbálkozik és viselkedik, legalább annyira megérdemli a figyelmet, mint az, amit végül elér.
Három olyan dicséretforma van, amely nem a teljesítményhez kötődik, mégis mélyebb nyomot hagy, mint egy egyszerű „ügyes vagy”. Nézzük sorra, miért működnek, és hogyan lehet őket a mindennapokba beépíteni.
1. Az erőfeszítés elismerése
Amikor egy gyerek meglát egy nehéz feladatot, és nem hátrál meg, hanem nekilát, az egy apró, de fontos döntés. Ha ezt a pillanatot vesszük észre, nem pedig csak a végeredményt, azt üzenjük: a próbálkozás önmagában értékes. Egy egyszerű mondat, mint „Láttam, hogy nagyon beleadtál mindent, amikor a matekfeladvánnyal küszködtél”, sokkal többet ér, mint egy sablonos „okos vagy”. Olvass még a témában
A kutatók régóta figyelmeztetnek arra, hogy a képességekre fókuszáló dicséret (okos, tehetséges) hosszú távon félelmet szülhet a kudarctól, hiszen a gyerek úgy érzi, a képessége forog kockán minden egyes alkalommal. Az erőfeszítés elismerése viszont azt üzeni, hogy a fejlődés maga a cél, nem a tökéletesség.
Érdemes konkrétan megnevezni, mit láttunk: nem elég annyit mondani, hogy „szép munka”, hanem érdemes rámutatni a folyamatra. „Észrevettem, hogy háromszor is újrakezdted a rajzot, mire elégedett lettél vele” – ez a fajta visszajelzés arra tanítja a gyereket, hogy a saját kitartására figyeljen, ne a külső elismerésre.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
